Nyár lévén megnövekszik az emberek folyadékigénye, így bátyám megkért, hogy ha már úgyis arra autózom a hétvégi Rákfesztivál miatt, akkor igazán bedobhatnék a hátsó ülésre három rekesz sört, legalább szokom a súlyt hátul és nem lepődöm meg, ha ikreim születnek. Igaz a családalapítást még nem a jövő hétre tervezem és egyelőre a feleségjelöltem is kint bóklászik valahol a nagyvilágban. Majd egymásra találunk...

Visszatérvén az alapokhoz: beugrottam a Metróba a két rekesz malátaszörpért. Leparkoltam az autóval, miután bezártam még visszapillantva nyugtáztam is, hogy jól néz ki a kocsi ebben a délutáni szűrt fényben hátulról, majd negyedkiflinyi mosollyal megbámultam egy fiatal nőt, nálam kicsit idősebbet. A parkolóban hagyott bevásárlókocsik közt szlalomozva eljutottam a sorompóig, ami az aranykártyás ügyfeleknek fentartott parkolóhelyeket hivatott megvédeni azoktól, akik habzó szájjal próbálnak minél közelebb parkolni, akár egy-két kacifántos édesanyákat is magukba foglaló mondatot elejtve, miközben átigazolnak a zebrán.

A sorompónál egy középkorú hölgy feltünően szenvedett, amolyan "mindjárt kiakadok és elsírom magam, ha nem segít rajtam valaki" ábrázata volt. Szegény plasztiklapkát majdnem törésig gyömöszölte a gépbe újra és újra, odamentem a kis Peugeot-hoz.

- Segíthetek?
- Nem kell, köszönöm. Csak ez a hülye gép nem működik! - ekkor vettem észre, hogy a személyi igazolványával próbál átjutni.
- Működik, csak nem személyivel! - erre a nő előkapta Metro-kártyáját és azzal próbálkozott, de a helyzet nem változott.
Az öné sima kártya, ide meg sorompós kell, amit sok vásárlás után kap az ember.
- Én mindig itt veszek mindent.
- Én is, de nincs boltom, nem veszek annyi árut, így nem adnak kártyát.
- De én minden héten a Metróban vásárolok.

Ezt hallván éreztem, hogy nem ért célba teljesen az üzenetem, vagy nem volt elég érthető, így inkább elindultam s már csak ennyit mondtam: Akkor nem tudom mi lehet a gond.

A hölgy még próbálkozott, bentről néztem egy-két percig, hogy vajon mit vár attól, hogy kiszállt és körbenézve valaki illetékest keres. Időközben érkezett egy autó, dudált, a nő tolatott. Én meg mentem a sörért.

A parkolóba kiérve nyugtáztam magamban, hogy a kocsi jobb oldalának is jól áll a szűrt fény. Ekkor láttam, hogy a kis Peugeot kicsit szabálytalanul állt meg egy parkoló méretű területen, ami valójában ki és beszállást könnyítő terület, vagy valami olyasféle. Nagyjából tíz méterrel kellett így többet gyalogolnia. Erre mondanák sokan: Tipikus.

Hogy az vagy sem, teljesen mindegy. Személyivel nyitni a sormopót, az kacifántos:)