Ellopták Sándort, a biciklimet. Remélem, hogy az első sarkon lekapcsolták a rendőrök, vagy hazafelé egy padkának menve elborult és minimum két keze el van törve a tolvajnak.
Nem kívánom senkinek sem az olyan pillanatokat, mint amilyen tegnap reggel esett meg velem. Már teljes harci-díszbe öltözve álltam az ajtó előtt, s kilépve a folyosóra hűlt helyét találtam Sándornak. Szépreményű Simplon Sándorom (szépreményű, mert épp mosás és gumicsere előtt állt) nem volt ott.
Nem volt különösebben drága bringa, kéz alatt vettem és összesen csak két markolatot, gumikat és lámpákat meg egy zárat vettem rá, de az évek során már úgy hozzám nőtt. Ez nem olyan volt, mint az előző biciklim, aminek kéthetente cserélnem kellett a hátsó tengelyét és a végén már nyiklett-nyaklott a városi használattól. Ez most bírta, olyannyira, hogy még neve is lett, így lett Sándor.
Egyszer ellopták az ülésemet is a mozinál, meg az első kerekét még a koleszban, de hát ez van. Azóta nem járok bringával moziba, ha mégis, akkor beviszem magammal az ülést. Szóval kicsit könnyedén vettem a dolgot, mert nem zártam le a bringát otthon. Úgy gondoltam, hogy egy kódos kapuval rendelkező belvárosi lakóházban, a lépcsőházból egy külön ajtóval elválasztott folyosóról, az ajtóm elől nem viszik el. Mégis.
Hogy ki volt? Biztos valami szuper-tolvajbanda, akik Sándorokra vannak specializálódva _ vagy csak valakinek az ismerőse a házból, mert hát a kapu zárva, valahogy be kellett jönnie a tettesnek éjjel (és tudta is, hogy mit honnan). Szar volt a hangulatom napközben, mert ezt a bringát tényleg csíptem és nem terveztem, hogy újat vegyek. Sándor bírta a strapát amennyire kellett, én meg bicikli nélkül máris úgy érzem, hogy megvagyok lőve. Kell, mert nyár van, mert tekerni kell, mert mindjárt itt a cm, na... Aki lenyúlta nem szerzett ezzel akkora hasznot, mint amennyit nekem ért.
Nem szoktam senki rosszakarója lenni. Most sem mondom, hogy dögöljön meg, elég legyen csak az első mondatokban írt: Törje el mindkét kezét _ csak az a baj, hogy amikor levennék a gipszét, valószínűleg a rendelő elől sem saját bringával szelelne el...
Utoljára Praktikerben voltunk Sándorral, majd másnap munkában, utána pedig letettem az ajtó mellé... Tegnapelőtt este még megvolt, reggelre már nem. Mentünk pár kilométert, jó volt, szerettem...