Péntek este színházban voltam. A Weöres Sándor Színház ajándék előadására elkísért Sziszka és Bonyi is. A harmadik mondat közben sem tudom még, hogy miképp vezessem be ezt a bejegyzést.

9700 - megannyiszor írom ezt levelekre, papírokra, csekkekre, idáig csak egy irányítószám volt számomra, most már egy kicsit több is... Az öreg barnaköpenyes szaki (Jordán Tamás) feltalálja egy időgépet, amit megépít a musicalesek hűtőgépéből. A gépet a SZOSZETEVA (Szombathelyért Szeretnék Tenni Valamit) egyesület tagjainak bemutatja, akik pedig utazni akarnak az időben. Utazni az időben, hogy pénzt szerezzenek a valaha élt tehetősebb emberektől színházra. Az időgép viszont lokálisan fixált, így akármikorra is állítják a dátumot, mindig Szombathelyen maradnak.

Répa Rozi és Sobri Jóska - Fotó: Benkő Sándor

"Minthogy a bizottság ideológiai és politikai okokból több részre szakadt, már azt sem könnyű eldönteni, ki legyen az első megkeresendő személy. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, aki a városban érettségizett? Sobri Jóska, aki a legenda szerint Szombathelyen vált betyárrá? IV. Károly, aki innen szeretett volna visszatérni a magyar trónra? A középkor egyházi hatalmasságai? Honfoglaló elődeink? Vagy maga Claudius császár? Ha sikerül a küldetés, nyilván sztárokra is szükség lesz, érdemes lenne szerződtetni a város szülöttét, a híres színésznőt, Márkus Emíliát is..." (forrás: WSSZ honlap)

Jó kis időutazás volt ez, sokat nevettünk. Volt kiakadós-visítós-könnyezős-levegő után kapkodós nevetésem is az egyik jelenetnél. Nekem, mint laikus nézőnek, aki beesett az utcáról egy darabra, mindenféle előolvasás nélkül, szóval nekem, nagyon-nagyon tetszett. Sikerült összehozni egy olyan előadást, ami után majd mindig egy kis mosoly kanyarodik arcomra, eszembejut a szoszeteva, amikor a postán ráírom a csekkre az irányítószámot...