Mindig is érdekeltek a hangoskönyvek. Egy időben be is szereztem párat, de valamiért nem tetszettek. Volt amikor a felolvasó hangjával és stílusával nem voltam elégedett, volt amikor maga a könyv adta azt, hogy azt inkább olvassam, s ne halgassam.

Aztán kaptam postán tegnap egy csomagot, amiben a hangoskönyv felolvasójának hangja és előadásmódja is tetszett, így rögtön utánazéztem, hogy hol szerezhetném be Réz András hangoskönyvét. Kb egy éve annak, hogy beíratkoztam a könyvtárba, hogy kikölcsönözhessem filmesztéta Válogatott szorongásaim című könyvét, amiből olvastam valahol egy részletet és rögtön érdekelni kezdett.

A könyv hangos változata, a Hangos szorongásaim persze nem volt meg senkinek, de sikerült végül beszereznem és az elmúlt egy napban már háromszor is meghallgattam. Teljesen olyan, mint amilyen akkor volt, amikor olvastam. Persze kicsit furcsa, hiányzik az, hogy a kezembe fogjam a könyvet, érezzem a lapokból felszabaduló új illatot, vagy épp az antikváriumi dohos levegőt... ...de van benne valami jó.

Réz András duruzsol a fülembe, válogatott eszmefuttatásait jó hallgatni az ő előadásában. Sétálok az utcán reggel, többször elnevetem magam a hasonlatokon, egyesek furcsán néznek rám, én meg arra gondolok, hogy bizonyos poénokat jobb, hogy nem is hallanak. Ez kicsit olyan, mint amikor kabarét hallgattam a buszon hazafelé. Már nem tudtam hogy elfojtani a nevetést, többször kacagtam, kivéve a hallójárataimból a fülhallgatót csak utazási zajok hallatszottak, így érthető volt az egy-két "hát te meg?" tekintet. Aztán visszadugtam a fülest, s nem zavartattam magam:P

Szóval most ezzel is elleszek pár napig, ha már itt porosodik egy könyv hetek óta az asztalomon és még csak 1-2 oldalt haladtam. Amikor már lenne időm olvasni, akkor általában már fáradt vagyok és elalszom rajta, mert ugye szeretem, ha van rá időm és nem csak rohanva futok át pár oldalt. Na jah, majd szép lassan...