A múlt héten hétfőn befejeztem a szakdolimat. Egy cég marketingtevékenységét mutatom be, bla-bla-bla-bla-bla... Aztán vártam, hogy mi lesz a konzulens ítélete, hogy vajon én fejemet vétetik, vagy sajátjukat bólintják eme 33 oldalas kis elmélkedésre. (ha nem számoljuk a tartalomjegyzéket, a bibliográfiát és a címlapot, akkor csak 30 oldal:P), pénteken köttetni vittem.
Amikor a tulajdonságait vizslattam a fárasztó munkával összetákolt jól megfogalmazott és felépített dokumentumnak, egy kis egyesekre való misztikát véltem felfedezni Uri Gellertől függetlenül. 1000kb, április 11, 1:01 - :P

Remélem ezeknek az egyeseknek, semmi közük sincs az érdemjegy előrejelzésében, bár ha összeadom őket az már 5-ös:D
Jah és hogy jön ide (vagyis a címbe) a puding? A doktor Úr (Gábor bátyám (bár több nincs is:P)) itt volt nálam tegnap és tévéből ellesett Nigella receptemet akartuk megvalósítani, melynek kapcsán rájöttem, hogy az almabor helyett nem jó az almaecet:P Igaz ezutóbbit be lehet szerezni, míg a másikat nem nagyon. Szóval helyette Gabi egy másik mártást csinált a karajhoz és a nudlihoz, ami jóra sikeredett. Ennek örömén felbuzdúlva a nagy főzés után este még gyorsan összedobtam magamnak tíz után egy pudingot, aminek végeztével felfedeztem, hogy egy fizikai képtelenségnek voltam részese. Uri Geller hatása érződhet, hisz a puding az edényből észrevétlen kiszabadult, elemi részecskékre bomlott, hogy ne lássam, majd a hátam mögött újra összeállt és a konyhaasztalon heverő szakdoli bőr fedlapján kicsapódott. Szóval oda került valahogy, nem tudom, hogy, de a konyhában sehol máshol nem találtam pudingfoltokat (plafonon sem). Na mindegy... A puding próbája az evés. - a szakdolié meg a védés:P
Na jó, megyek aludni:P (1:40)