Találtam pár képet, mely a megboldogult Szovjetunióban megálmodott buszmegállókról szól. Napjainkban fellelhető még az orosz sztyeppéken buszozva egy két ilyen (azt hiszem megengedhetem magamnak az effajta szót) műalkotás.
A korra és eszmére nagyon jellemző alkotások, itt-ott kissé a bevodkázott szürrealista, helyenként pedig a '60-as '70-es panel-minimál a jellemző. Annyira érdekesek, hogy bűn lenne nem publikálni:)

Dagadó begyű galamb vigyáz az utazóközönségre, hó, eső és napfény elől szárnyai alá bújhatunk. Erőt és monumentalitást sugároz, mint minden ami a szovjet rezsim alatt készült.


Minden ami kell, egy helyen a vöröscsillag, a sarló, a kalapács, a szibériai hidegtől és hófúvástól oltalmazó  "fülke",  mely idővel ammónia-birodalommá lész midőn 'jó' szokáshoz híven alkalmi vizeldének neveződik ki.

És még csak most jön a java...
Mintha csak egy jurtát látnánk félbevágva, vagy a Sidney operaház egyik hattyújának egy részletét. Remélhetőleg szélárnyékként szolgál és nem a széliránnyal szemben építették a szakik.


Maga Ali Ahmed Badalamabdallah sem kívánhatna jobb buszmegállót rezidenciája elé. Egy gyors ima is belefér még a félnyolcasig.


A színek, a színek kéremszépen! Csodálatos ahogy Szása ül az előtérben, erős, sötéthajú szikár orosz fiatalember jellemző ruhában, háttérben fák és egy ló. A másik oldalon már nem is látom, hogy mi van, talán egy kutya a fa alatt... Belül a gumiabroncsot leszámítva szép szimmetrikus minták találhatók.


Ha jól látom, akkor középen egy forgó kovácsoltvas (kovácsolt? talán inkább hegesztett) ajtószerűség. A mintázat szép, illik a tájba, figyeljük meg a játékot a betonnal, valószínűleg félkör vagy kör alakú lehet belül az építmény. A külső mintázat pedig MOZAIK! Nem aprózták el az aprólékosságot! Az ammóniabirodalom idővel itt is visszavág.


A kedvencem, annyira attraktív, az ilyen betondizájnra szokták azt mondani, hogy szocreál, meg komcsi. Én szeretem ezeket, az egyszerű formákat, amiket anno kihoztak a betonból, az ócska lakótelepi virágtartóktól az effajta megállókig. Bár oldalszél ellen nem véd és érdekesen nézhet ki a préri egyhangúságában, viszont deszkások szeretnék biztosan.


A másik favoritom, mintha csak az egyik panelszobát emelték volna ki valamelyik lakótelepről. Lépcsőn fellépve ütközőfal, egyszerű színek, egyszerű formák, abszolút minimál, yeah. Nehéz elképzelni bármiféle környezetet egy utópisztikus városi képen kívűl melybe probléma nélkül beleillene.


Váltakozó boltívek, kamrákat összekötő kisboltívek. Egy kisebbfajta kápolna sem díszeleghet ennyi boltívvel. Ha a hátfalat nem figyelem, akkor is van 7-8 darab. Utoljára talán egy régiépítésű pincében láttam egyszerre ennyit.


Ilyet talán még nálunk is látni. Csak nem ennyire színesen, vagy azt épp graffitik díszítik s nem Szputnyikra utaló sokszínű és inverz dicső sugarak. "Űrverseny elvtársak, űrverseny!" - gondolta magában a tervező (vagy épp gondoltatták vele)...


Kattints ide, a második részben hasonló építészeti remekek!