A kedvenc filmjeim közt az elsők közt említem az Amélie csodálatos életét. Régen volt egy elég aktív moziba járós korszakom, megnéztem szinte mindent, így ültem be egyedül erre a filmre is, csak mert tetszett a plakátja. Az alkotás annyira megfogott, hogy másnap is jegyet váltottam rá, napokig dúdoltam s később be is szereztem zenéjét, aztán meglett DVD-n is, miegymás. Megfogott, azóta évente egyszer leülök, és beteszem a dvd-t, tehát minimum 12szer láttam már:)
Amikor megismertem Borit, idővel szóba jött ez a film, kicsit meglepődtünk a többiekkel, hogy nem látta még (bár én is sokszor hallom, hogy "Te nem láttad a ...?!"), tehát Bori nem látta, ezért itt volt az ideje pótolni, hétfő délután a borús időben elővettem a lemezt.
Még mindig szeretem a filmet. Nem szakadtam el előle, imádom a bevezető narrációt, a karaktereket, a helyszíneket, a film színvilágát, a dallamait, és Améliet. Amélie Poulaint, aki körül forog a történet, a Montmartre hangulatos lakásaiban, a zöldségesnél, a Két Malomban... Jó érzés belecsöppenni 122 percre az ő "csodálatos életébe".
Borinak is nagyon tetszett a film, bár efelől nem volt kétségem, hiszen már az első percekben, amikor a szél megtáncoltatja a két poharat az asztalon, akkor mondta, hogy: De jó! ... - Persze ezzel nem mindenki van így, sok olyan emberrel is összehozott már a sors, akinek nem jött be a Jean-Pierre Jeunet rendezte mozi.
Zsolti is így volt vele, mondta hogy nem nézte végig, mert neki nem jött át, nem volt neki szimpatikus Amélie. Innentől fogva nehéz lenne szeretni egy olyan filmet, ami Audrey Tautou rezzenései, pillantásai, huncut mosolyai és félénk pillanatai nélkül nem az lenne, ami.
Nem bonyolult a sztori, nem csattan, nincsenek nyakatekert fordulatok, egyszerű, hétköznapi dolgokról, tulajdonságokról, hogy Raphael Poulain szereti letépkedni nagy darabokban a falról a tapétát, Amélie szereti kiskanállal összetörni a karamellt a puding tetején, a macska pedig szeret ott lenni, amikor mesét olvasnak fel a gyerekeknek. Ezen kis apró, megható részletektől ragad el magával a történet, amelyben van kerti törpe, szerelem, igazolványképek, orgazmusok, festmények, rejtély vagy épp bosszú. Az embernek kedve támad lapos kavicsokat gyűjteni, hogy utána azzal kacsázzon a Saint-Martin csatornán...