Nemrég Agárdon láttam egy nagyon szép, 1959-es évjáratú Volkswagen T1-est. Én is azon sokak közé tartozom, akiknek tetszik a hippibusz, s persze mondanám, hogy egyszer lesz egy ilyenem, de igazából nem lesz. Ennek több oka is van.

Az egyik például az, hogy egyre kevesebb van belőlük. A T1-esből konkrétan most egyet találtam a hasznaltauto-n, az is 2 milliót kóstál. Persze biztos vannak olcsóbban is, de hát nem ez az álmom, a szenvedélyem, így csak imádom a hippibuszokat, szeretem lefotózni őket, körbejárni, megcsodálni őket:)

A T2-es már könnyebben beszerezhető, 300-500 ezerért is vannak, igaz a fenti T1-es állapotához hasonló példányért itt is csengetni kell keményen a Mátyásokat. Ezt a bécsi reptéren fotóztam.

Sok baráti körben hallottam már a: Veszünk egy Volkswagen hippibuszt és elmegyünk... kezdetű gondolatokat. Az utóbbi időben szeretek ilyenkor "beszólni" és mondani, hogy az nem úgy megy... De elképzelni azért jó, hogy egy ilyennel guruljon az ember valahova:)

Eme példány leképezésekor is egy narancssárga, ugyanilyen küllemű gördült emögött a kisbusz mögött, amiből huszonévesek mosolyogtak a piros gazdájára, mert hát márkatárs, s manapság már ritkán jár ilyenből egyszerre kettő véletlenül, ugyanazon az úton:)

Keresztapámnak is volt Transportere, egy platós T3-as, szerettem azt is, mindig mondtam, hogy majd az enyém lesz, aztán felnőttem és mégsem. Ki tudja merre gurul avagy áll az a kisteher.

Szóval nekem is "lesz majd egyszer egy ilyenem", ha valamiért eszeveszettül bejön az élet, akkor azért nem leszek rest, és beszerzek egyet:) Addig meg marad a jövőképzés, a motor, az fotómasina s miegymás....