Meglepődve és kissé szomorúan olvastam péntek este a hírt a Malév csődjéről. Azzal tisztában voltam, hogy évek óta veszteségesen üzemel, és milliárdokban mérhető a kiesés, de ugye ez is egy olyan vállalat volt, mint némelyik másik közlekedési itt nálunk: veszteséges, de már régóta üzemel és szükség van rá.
Párszor jártam Ferihegyen, még nagypapám vitt ki minket, hogy az ablakból bámuljuk a hatalmas sötétkék csőrű gépmadarakat, mindig élveztem ezeket a kirándulásokat, s hiába voltam sliccmagas kölyök, még mindig elevenen élnek bennem ezek az emlékképek. Az köztudott a barátaim körében, hogy szeretem a repülőgépeket, a repülést, viszont még sosem ültem utasszállító repülőgépen. Utaztam már vagy tíz fajta repülőalkalmatosságon, de a nagy gépek kimaradtak, s mint az már tudható, vélhetően nem Malév gépen lesz az első ilyen élményem. Igaz ennek sok esélye amúgy sem volt, hiszen akárhányszor a tervezés szintjére került valamilyen távolabbi kirándulási úticél, mindig a konkurens fapadosok jegyeit néztük, hiszen nem akar az ember 130 ezerért utazni, ha ennek van 8-25ezer forint közti alternatívája is (esetenként). Ez is betett a Malévnak, meg a sok minden, más is, amit a hírekben hallani/olvasni.
Ez az egy fotóm van, amin Malév-gép szerepel, ha jól tudom. Nincs is egyéb hozzáfűznivalóm, nem vagyok én olyan megmondója a helyzetnek, hogy ezt vagy azt kellett volna csinálni és ezért meg azért ki-ki a hibás, nem is ismerem a gazdasági hátterét, nem olvastam végig a részletes elemzést, nem tudom mire alapozni, így kijelenteni sem, hogy ez jó vagy rossz döntés volt-e hosszú távon. Csak annyit akartam megemlíteni a blogomon, mint egyfajta "repülőbuzi", hogy meglepődve és kissé szomorúan olvastam péntek este a hírt...
Az utolsó járat bejelentkezése:
