Tegnap este karácsonyoztunk, mivel nem sikerült mindeddig találni egy olyan időpontot, amely megfelel baráti körünk minden tagjának. Bár így sem volt az igazi, mert ketten is, Bori illetve Bonyi nem értek oda a munka miatt, de már ők is átvették "nyereményüket". A tavalyihoz hasonlóan, idén is, még december elején kihúztuk a cetliket és mindenki vett valakinek valamit, 1000 forintos összeghatárig (ezt persze túl lehet lépni, de így legalább sugalljuk, hogy milyen árkörnyéken lehet maradni). Szűk baráti körünk széles mosolyok közepette adta át egymásnak a kis csomagokat, én egy csokoládéból megformált fényképezőgépet kaptam Timitől vésett Canon felirattal, és 128kakaóbyteos-babos memóriakártyával.

Illetve kaptam egy Heidi csokit is, és azért Heidi, mert egyszer írtam erről a blogomban, ebben a Mondatokban bejegyzésemben, és azóta akárhányszor kimegyek Ausztriába, Hanzsék mindig emlegetik, hogy Heidi-hez megyek (persze csak akkor, ha Bori is a közelben van).

Epres csoki, fényképezős csoki, imádom őket. Igaz, hogy a fotómasinás csokit nem fogom megenni szerintem sohasem, mert annyira tetszik:) Köszönöm!