Imádom a palacsintát. Pont. Ennyi. Egyszerű, igazság szerint nehéz elrontani (szerintem), laktat, rengeteg dolgot (töölteléket) tekerhetsz be vele büntetlenül, és az sem zavar, ha a kakaót kevered a lekvárral.
Imádom a palacsintát. Csokisan, túrósan, ahogy Anya csinálja, kakaóval, fahéjjal, zöldséggel, hortobágyiként, lekvárral, mogyoróvajjal, rántva stb...
Imádom a palacsintát, bár én sosem csinálok, mert a mikrós pattogatott kukorica vagy egy szimpla rántotta is négy-öt napig érződik a lakásban, így inkább nem vezényelek le itthon egy sütést. Imádom a palacsintát reggel, délben, este és éjjel, de másnap is, a hűtőből kivéve. Az elképzelt álomvilágomban van egy éjjel-nappali palacsintázó a házam mellett, közvetlenül a turmix-bárral szemben:) Imádom az öreg palacsintasütőket, amelyek minél idősebbek és használtabbak, annál jobbak (ahogy Hanzs is mondta a kommentekben). Imádom a plafonra felragadt sztorikat, a zsonglőrszerűen dobálózós történeteket, de azt is, amikor épphogy csak fordul, vagy csak villával forgatják meg. Imádom a palacsintát. Pont.
Imádom ezt a reklámot, mert még negyedjére is röhögök rajta, de utálom is ezt a reklámot, mert minimum négyszer jobban akarok már enni palacsintát, mint azelőtt, hogy megnéztem volna.
Tessék mosolyogni és megnézni a serpenyők nyelét palacsintázás előtt! Szép napot!:)
