atom

I love my job - mert reuma ellen is jó

2009.08.13. 07:00 | Atom | Szólj hozzá! komment komment
I love my job - mert reuma ellen is jó Tovább

Szeretem a munkámat, főleg azt a részét, amit szeretek is csinálni, az érdekes anyagokat, s nem az olyan eseteket, amikor ellopnak nyolc kismalacot Tyűderötyögén és ki kell deríteni a részleteket. Persze vele jár ez is, de kárpótolnak az olyanok, mint az utóbbi hétvége (rodeó, rally show, drift, borhetek) - azért az jó volt:)

Tegnap egy érdekesebb anyagot akartam felvenni, egy házilag összetákolt dzsipet néztem volna meg, elemeztem volna ki, stb. Már épp indulni készültem, amikor befutott az infó: kenusok borultak a Rábába Ikervárnál. Gyors összekapom magam, kocsi, benzinkút, go. Odaérve kiderült, hogy még elő sem kerültek s a megadott helytől több kilométerre voltak. Helikopter pásztázza a folyót, én meg Seicentoval pásztázom a falut, keresvén a tűzoltókat.

20 perc után kis utcában megvannak, kb 1 kilométer séta, azt mondják még nem tudni hova kell menni, majd kövessem őket. Elindulnak, én is, földúton nagy gödrökben s mindenen át robognak, én meg kerülgetem csupasár autómmal a kavicsokat, gödröket. Túlmentünk, megfordulás, én elöl megyek, két tűzoltót elviszek, mentem a hazát, minden sáros, a lovagok meg a kisautóban nem férnek el.

Kiszállunk, gyaloglás, fehér cipő, rövidnadrág, póló. Bemegyünk az erdőbe, először egy kis sár, a cipőnek annyi, aztán néhol bokáig süllyedős cuppogós sár, zokninak is annyi. Egy kis víz, szintén bokáig (bepálott láb is lesz), aztán megint sár. Következő állomás a csalántenger, amin átgyalogolok. Eleinte fáj, de aztán mindegy, nem lehet kerülni, csíp, de nem halok bele, reuma ellen is jó, azért viszketett.

Épphogy kiérünk a csalánból, közvetlenül a víz közelében vagyunk, a folyó kb 30 méterre. Mi ez a zümmögés? - ja csak szúnyogok. De mennyi. Telefonálás közben három szúnyog a lábamon, kettő a kezemen. Nem hesegetem, felesleges, túl sokan vannak, nem is vakarom, nem figyelek. Mindenem viszket.

Kiderül, hogy mindenki jól van. Vissza a kocsihoz, közben megjegyzi egy mentő a dagadt homlokom nézve, hogy csúnyák a csípéseim. Aztán vakarózom a kocsiban s rengeteget dörzsölöm a lábam. Go home. Hazaérek, leülök egy percre: ég és bizsereg az egész lábam, teli vagyok púpokkal (csípéseknél kisebb-nagyobb púpjaim nőnek, néha cseresznyényi, néha diónyi).

Amikor látom bal kézfejemen, hogy 4 helyett csak 2,5 bütyök van egy csípés miatt, számolni kezdek: bal láb 7 csípés, jobb láb 8 csípés, bal kar 7 csípés, jobb kar 6 csípés. Homlokomon két duzzanat, nyakamon-vállamon 4. Ez összesen: 34 (+- 1, 2)

Mindegy, majd lemegy, a fürdés jól esik, meg a cipőpucolás-mosás is. I love my job, mert olyan változatos, és szinte naponta új élményben van részem:P

Tovább a poszthoz
komment komment

Facebook hozzászólás

Blog.hu hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://atom.blog.hu/api/trackback/id/tr411306176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-Ani- 2009.08.13. 21:12:48

Szegény Kisfiam! Szegény Luigi, szegény cipő! :((
süti beállítások módosítása