Na már most akkor jöjjön az, hogy hip-hip meg az, hogy hurrá! És jöhetne a nagy áttekintés ilyen-olyan bejegyzésekről, olyan nagyon megírtakról, és a kevésbé kidolgozottakról, sorozatokról, ajánlókról, kreatívról és laposról, sikeresről, sikertelenről, gagyiról vagy szuperről, rövidről és hosszúról stb. Sorolhatnám még megannyi szempont szerint, mint Gombóc Artúr a csokifajtákat, de nem teszem.

Az, hogy immáron az ezredik bejegyzésnél tartok annak köszönhető, amiért blogolok: Nektek. Azért mert olvastok, néztek, rendszeresen és rendszertelenül. Mert dicsértek, mert bíráltok, mert érdekesnek vagy épp unalmasnak találtok. Hiszek abban, hogy a statisztikákat nem csak a google-ből jött véletlen kattintások formálják.

A másik, ami miatt már az ezredik bejegyzésnél tartok az a "hülye" elhatározásom, ami miatt minden este itt folyatom a nyálam a pólómra a gép előtt, ahelyett, hogy időben lefeküdnék aludni, tehát amiatt, mert van ez a: "minden nap legyen valami frissítés" dolog. Annak idején kitaláltam, mint olvasó, mint blogger, mint Atom, s ezt egy ideje sikerül is tartanom. Ha tudom, hogy pár napig nem leszek netközelben, akkor előre megírom, csak azért, hogy legyen. Azért is, hogy ne szokjanak le a blogomról, azért is, hogy aki ide kattint, mindig lásson valami frisset. Személy szerint nem nagyon szeretem azt, amikor már ötödjére térek vissza egy blogra és ott ugyanazt látom (így szoktam le egy-két blog napi megnézéséről). Na meg, ha engednék a "ma nem írok"-nak, akkor képes lennék könnyelműen venni és többször kihagyni.

Naponta egy bejegyzéssel jelentkezem reggel hétkor (ritka, hogy kettővel), ez leginkább az energiáim beosztásának számlájára írható. Hétvégenként nem váltok világot, de hétköznap sem mindig. A napi bejegyzés átka, hogy néha már megnézek egy-egy dolgot: Vajon már írtam róla? - :P Volt már, hogy ültem és gondolkodnom kellett: miről írjak? – nem tagadom. Van olyan, hogy ihlethiány, de azért mindig sikerül valamit bepötyögnöm. Akár valami értelmeset, akár egy videós bejegyzést, akár egy megjegyzést. Szerencsére teszek el vázlatokat, ilyenkor jól jönnek.

Egy időben sok volt a személyes szöveg, mielőtt ego-blog lett volna, bevittem a világot, aztán azt is eltúloztam. Most valamely szinten vegyesen jelen van minden, ahogy az utóbbi száz bejegyzésemből látom. Szóval ja.

Egy szónak is száz a vége: ez volt az ezredik…