Múlt héten pénteken keltünk útra Zsóttival a Salgó-Gemer Rallyra és vasárnap éjszaka értünk haza. Hogy mi történt a köztes időben azt elmondhatnám úgy is, hogy: szuper rali volt, Csabi 4-ik helyen végzett kategóriájában (Csabi a Zsótti unokatesója és az én volt osztálytársam), jó volt a szállás, látványosan mentek az autók stb... Erről itt egy videó, Zsótti és én coprodukció:

Bla-bla-bla, azt úgysem itt kereseik, hogy ki hányadik lett és hol esett ki... Kezdeném azzal, hogy én viszonylag kevés helyen jártam Magyarország azon felén. A tipikus osztálykirándulási célpontokon kívül (Eger, Szilvásvárad, Aggtelek, Ópusztaszer) csak Csongrádon, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten jártam, átutazóban. Így mondhatni teljesen új volt nekem ez a környék.

Más... Nagyon más, itt a nyugati vég teljesen másképp fest, kezdvén a házaktól az emberekig. Más az építészeti trend, más ez, más az, nem is gondoltam, hogy országon belül ennyire észrevenni a különbséget. Érden laktunk sokáig, és már az is annyira más lett nekem, zajos, koszos, szmogos, talán elvidékiesedtem a költözésünk óta eltelt 13 év alatt, de úgy vélem, hogy nem zavar.

Bocs a gondolatért, de amikor Salgótarjánban, Ózdon, vagy a közeli szlovák részen jártunk, akkor többször hálálkodtam magamban, hogy nem itt lakom. Amellett, hogy érdekes fotótémának tartom, minden napos látványként azért eléggé nyomasztó hatással bírnak az évtizedek óta bezárt gyárak a városok közepén, a kiört ablakok, a porral belepett iparvágányok, Szlovákiában szintúgy. Ózdon többször úgy éreztem, hogy itt megállt az idő valahol már nagyon régen...
Ilyen sárgaüveges panelt is ritkán látni már

Lehet, hogy szöges ellentetjét írom az igazságnak, én csupán az első pár benyomásomat és azt jegyzem le, hogy mit láttam én, és azt hogy fogtam fel. Igaz pár nap után már kezdtem szokni a közeget, de örülök annak is, hogy nem ott lakom. Szombathelyen, aki mégegyszer panaszkodni kezd az úthibák és a pár mélyebb kátyú miatt, elmehetne Salgóba körülnézni, hogy utána hazaérve csókolgassa a Szomhelyi úthibákat. Persze egynek sem kéne lennie sehol sem, de ez más tészta.

A kihalt gyárak engem azért vonzottak, hiszen nagyon szívesen bejárnék többet is géppel a nyakamban, de akadt nagyon sok minden más is Salgóban, így ez a város igazi fotóséta célpont lenne. Egyik ismerősöm azt mondta mielőtt elindultunk, hogy mentek a gettóba - nos elsőre tényleg ezt gondoltam, de azért a harmadik ott töltött napon már más benyomásaim keletkeztek a városban, a gettó nekem mást jelent. Egyszerűen itt látszik, hogy kevés a pénz, illetve más a demográfiai összetétel.
Bányavárosok, üzemek s gyárak úton-útfélen

Salgótarján mellett szálltunk meg a Salgó Hotelben. A hotel fent van az erdőben, fák között, szerintem nagyon szép helyen. Az épületen látszik még egy kicsit, hogy egyszer itt nagy volt a pezsgés, még érződik a levegőben a 70-es 80-as évekből ittmaradt szellem. Bírom az olyan helyeket, ahol visszatér a múlt, olyankor mindig eszembejutnak nagyszüleim, a napsütötte forró Trabantülés, és a májkrémes kifli paprikával a strandon jaffával.

A rali is jó volt, bár a gyorsasági aszfaltpályák annyira nem látványosak, mint a murvás, de majd megyünk olyanra is. Igazság szerint sem túl sok negatívum, sem túl sok poztitívum nem ért e pár napban ezért ezekre nem is pazarlom a karaktereket. De Szlovákiában volt egy jó szakasz (Pekla azaz pokol), ott látványosan hajtottak a ralisok.
Az úthoz viszonyítva a kanyarban az autó épp merőlegesen áll:)

Bár azt hozzátenném, hogy a press regisztrációmat és kártyámat sokszor baromi magasról letojták. Találkoztam 1-2 nagyképű fotóssal, és a szlovák-magyar jóviszony is beugrott (vagy a nem tudom mi), mert az egyik szlovák szakaszon nem engedett tovább minket az SK rendőr, aki magyarul és angolul sem volt hajlandó kommunikálni, csak visszafordítani minket, hiába a press. Én csak azon húztam fel magam, hogy mire nagynehezen megfordultunk egy két négyzetcentiméteres helyen (mert a járőr nem tolatott hátra, hogy elférjünk), szóval mire megfordultunk odaért egy ugyanilyen press felirattal ellátott autó (hisz egy helyen regisztráltunk), csak szlovák rendszámmal. Lassítás nélkül továbbengedte a rendőr... Biztos mi nem voltunk szimpik vagy nem tudom.. Mindegy szarok is rá, sok bunkósággal találkoztam szervezés-biztosítás-nézők szintjén.

A ralis galériáim már belinkeltem, de most is megteszem. Első napi galéria - az ózdi prológ, második napi galéria - a szlovák szakaszok, harmadik napi galéria -magyar szakaszok és az életképekkel tűzdelt díjkiosztó galériája. Azért most ide beszúrom pluszként a kedvenc képem:) Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni, amit elképzeltem:)
Gémeskút és rali

Nagyon fárasztó volt ez a három nap, még mindig nem sikerült összeszednem és utolérnem magam, most is egy órával korábban keltem fel, hogy megírjam e bejegyzést:P És a képeket már a szerkesztőségben illesztgettem be...
Azért majd felkeresem ezt a környéket úgy is, hogy a szépségeit keresem és nézem meg, mert most csak a rohanás volt és a benzingőz. Nagyon szép tájakat láttunk útközben, ez nem egy, a környéket lehúzó bejegyzésnek íródott...