Bevallom, vegyes érzelmekkel érkeztem a Fő térre pénteken este, nem tudtam, hogy mitévő leszek majd a Jamaikás pólomban, amikor véget ér a Ladánybene 27 koncertje és elkezdődik a RusSkaja produkciója.

A Ladánybenét nem kell senkinek sem bemutatni, most leírhatnám ide a szokásos szöveget, hogy ők Babylon magyar oroszlánjai, Jah követői, a reggae híres képviselői, akiknek örökké dobog a szívük mert még az artériáik is rasztává tekeredtek össze a sok év alatt, míg egy óceánparti ingatlan tulajdonjogát szerették volna elnyerni. Mint ahogy az várható volt, fürdött a közönség lelke a Miksa hirdette "próféciában". Népes tömeg gyűlt össze a színpad körül, viszont érezhető volt, hogy a sok "tiszás" fiatal mögötti sorokban, ahol már a ganja füstje sem jár, valami másra várakoztak a fiatalok, a vodka és a medve hazájából érkező (legalábbis névben) Russkajara. A lelkes közönség még visszatapsolta a színpadra Miksáékat és a Tankcsapda (Az élet a legjobb méreg) száma után elénekeltek még egy számot a helyi rasztafanoknak, még utoljára elhozták számunkra kicsit Jamaikát. Amikor a hat rasztaguru végleg levonult a színpadról és újra tudatosult bennünk, hogy Jamaika a jamaikaiaké, egy sörnyi időtartam után, mint ahogy azt a felkonfban hallhattuk: "élő orosz zenészek" vették át a platzot. Még jó hogy élők, különben elég laposra sikeredett volna a buli folytatása. A színpadot sejtelmes piros fény világította be, majd egy kopasz úriember (a RusSkaja dobosa) meglepően jó magyar kiejtéssel hosszasan üdvözölte és hangolta a tömeget, majd elszabadult a hét fős piros-pokol a színpadon, nemkevésbé a közönség első soraiban is. A nagydarab kopasz énekes Georgij Alexandrowitsch Makazaria (akinek íly hosszú neve ellenére egy mindössze 4 cm-es "szívhangvonal" az autogrammja), szóval az énekes nagyon szimpatikus lett miután nem csak orosz szavakkal próbálta magát megértetni a közönséggel, hanem angolul is. Aki tudja, hogy ki Borat és látta is a filmet, annak nem kell elmagyaráznom, hogy milyen hangzású a világnyelv oroszos akcentussal. Evribádi! Put jourrr hendz áp end kláps! - valahogy így hangzott a két szám közti kapcsolattartás a tömeggel. Rövid autótörténeti ismeretfrissítés után megtudhattuk, hogy a legjobb orosz (azaz szovjet) autó a Zaporozec, mely egyik daluk címe is egyben. E szám alatt a tömegben olyfajta pogózás bontakozott ki, hogy részemről már csak a pár, a tömegből kirepülő vodkásüveget vártam, de hiába. Később Georgij az izzadtan összecuppant tömeget arra kérte, hogy kiáltsanak az oroszoknak, majd kiáltsanak úgy, hogy azt még az űrben is hallják. Orosz űrhajóst és Szputnyikot nem sikerült lekiabálni az égről, viszont pár redőnyt a téren azért igen. Az együttes egyetlen női tagja, a színpadon hegedűjével végig ugra-bugráló Antonia-Alexa Georgiew játékát sajnos teljesen elnyomta az összes többi hangszer és egyéb üvöltés, szívesen meghallgattam volna egy komolyabb szólót is a 23 éves lánykától.
A koncert után sok ember ostromolta meg a cd-ket árusító együttes tagokat, javasolnám az együttes tagjait ábrázoló matrjoska bábuk készíttetését is, elég jópofa lenne és hagyományőrzően oroszos.

Képgaléria hamarosan a vaskarika.hu-n.