Elérkezett a gólyatábor a negyedik naphoz, vízívetélkedők és főzőverseny várta gólyáinkat a Gagarin úti kollégium és a termál-fürdő udvarán. A fiúk nem követték „Gyuri tanításait” és sorba csábították a bikinis lányokat „fürgyeni-le”. Volt ott, minden ami szem-szájnak ingere. Formás gólyalányok (némelyikből kettő is), akrobatikus vízifoci (látványos esésekkel épphogy egyben maradt lábszárcsontokkal), papírhajó készítés Vas Népéből, majd ennek átfújása a medence túloldalára (az én kétkéményes gőzösömnek sikerült egyedül átjutni), színváltós arcok (labdafújás piros, majd elkékülő arccal), sörivó verseny, vízi ping-pong és vizes vetkőztetés (rengeteg ruhát kellett felvenni egy embernek, majd a medencébe dobás után vetkőzés). Sokan voltak, ahhoz képest, hogy már mindenki arcára kiült a fáradtság, a négy nap megviselte mind a gólyákat, mind a pásztorokat.
A vízivetélkedő után a főzőverseny csábította az éhes-gyomrúakat a kollégium udvarára és ismét rá kellett döbbennem, hogy a kaja mindig az éhenhalási küszöb után készül el egy órával. Korgó gyomorral és már-már füvet legelésző egyedekkel forradalmi hangulatban megállapítottuk, hogy jó lesz már a krumpli és jóízűen megebédeltünk a sertéspörköltből (a szomszédos bogrács, isteni csülkös bableveséhez is volt szerencsém és csak néztem, mint Rozi a moziban, hogy ilyen szakács-tehetségekkel van megtűzdelve népes gólyatáborunk).
A jóllakott nebulók hamar szétszéledtek, készülődni kellett a több programot is nyújtó esti időszakra. Romos nyitóbuli, Rock Caféban koncert és az újdonságnak számító utcabál a Géfin utcában. Személy szerint az utcabált választottam, amely erősen csökkentett üzemmódban zajlott, egy-két táncoló párral és nagyrészt sörözéssel. Igaz, tizenegy óra magasságában érkezett egy nagyobb csapat, de nekik a kellő koleszos-klubbos előkészítő végett teljesen mindegy volt, hogy mi szólt, Tankcsapdától a trance-en át mindenre buliztak, ami felcsendült a hangfalakból. Éjfél környékén már útra kelt padoknál ücsörgő kisebb csapatunk, ki haza, ki buliba, ki csak úgy. Persze a benézünk egy kicsit a Rock Caféba egyértelmű hajnali fekvést jelentett, öt környékén ismét hazakeveredtem.
Utolsó nap, utolsó nap, UTOLSÓ NAP! Csillant fel a szemem reggel (12 órakor), mikor felébredtem...
A cikk folytatódik, kattints ide!
Tovább a poszthoz
A vízivetélkedő után a főzőverseny csábította az éhes-gyomrúakat a kollégium udvarára és ismét rá kellett döbbennem, hogy a kaja mindig az éhenhalási küszöb után készül el egy órával. Korgó gyomorral és már-már füvet legelésző egyedekkel forradalmi hangulatban megállapítottuk, hogy jó lesz már a krumpli és jóízűen megebédeltünk a sertéspörköltből (a szomszédos bogrács, isteni csülkös bableveséhez is volt szerencsém és csak néztem, mint Rozi a moziban, hogy ilyen szakács-tehetségekkel van megtűzdelve népes gólyatáborunk).
A jóllakott nebulók hamar szétszéledtek, készülődni kellett a több programot is nyújtó esti időszakra. Romos nyitóbuli, Rock Caféban koncert és az újdonságnak számító utcabál a Géfin utcában. Személy szerint az utcabált választottam, amely erősen csökkentett üzemmódban zajlott, egy-két táncoló párral és nagyrészt sörözéssel. Igaz, tizenegy óra magasságában érkezett egy nagyobb csapat, de nekik a kellő koleszos-klubbos előkészítő végett teljesen mindegy volt, hogy mi szólt, Tankcsapdától a trance-en át mindenre buliztak, ami felcsendült a hangfalakból. Éjfél környékén már útra kelt padoknál ücsörgő kisebb csapatunk, ki haza, ki buliba, ki csak úgy. Persze a benézünk egy kicsit a Rock Caféba egyértelmű hajnali fekvést jelentett, öt környékén ismét hazakeveredtem.
Utolsó nap, utolsó nap, UTOLSÓ NAP! Csillant fel a szemem reggel (12 órakor), mikor felébredtem...
A cikk folytatódik, kattints ide!
Szólj hozzá! komment
