Itt a hétvége és előttünk áll a rengeteg fantasztikus program. Szokásos Szent Iván éji mulatságok csábítják Szombathelyre az érdeklődő vagy éppen unatkozó embertömegeket. Ismét úgy vágok neki, mint egy fergeteges utcai rendezvénynek, ami kell is a népnek, apró mosollyal bajszom alatt elkönyvelem azt is, hogy ez nem a karnevál:P
Aki nem tudná, hogy miből is áll egy ilyen, annak elmondom itt röviden: Kimentek a Csótóhoz egy két ismerősötökkel. Valamelyik oldalról beálltok hömpölyögni az emberek közé, amikor fél óra elteltével már eléggé hasonlít a szitu a lazacok vonulásához, kezded unni a vánszorgást. Félreálltok a büfésorra és egy sör mellett megbeszélitek, hogy alig láttál itt ismerőst, meg hogy az előbb elment melletted egy erősen izzadságszagú ember és a frissen mosott pólódra valaki rácseppentet egy kis sört útközben. Ezután a "cigány-disneyland" (by Taki elnevezése) alias vidámpark felé indultok, de rájöttök, hogy ott nincs semmi és visszafelé veszitek az irányt. Ekkor megjelennek az ismerősök. Egy két óra múlva már számolni sem tudnád, a sok hellót és kézfogást, örülsz, hogy ennyien ismernek. Nem sokkal a tűzijáték előtt elindulsz a színpad felé, mert hallasz felcsendülni valami ritmusos zenét, mire átverekeded magad a hering-univerzumon az együttes utolsó számát még hallhatod és rádöbbensz, hogy az égbolton felvillanó fényeket máshonnan jobban látnád. Miután a tűzijáték is véget ért még kicsit maradsz, esetleg meghallgatod az utolsó együttes balladáinak egy részét, de az erősen szállingózó tömeg valahogy arra utal, hogy lassan itt mindennek vége lesz. Ezekután hazaindulsz és ismét elkönyveled, hogy csinálhattál volna mást is. (elmehettél volna mondjuk Feri bulijára grillcsocsózni Siófokra, vagy Ádival deszkázni Marcaliba) De van aki másként cselekszik, van aki céltudatosan látogatja a programokat, van aki jobban élvezni... Én ha szeretem, ha nem, ismét kimegyek egy kicsit, kimozdulni, kézfogásokat és hellókat szórni, hömpölyögni, szentivánéjozni...
Tovább a poszthoz
Aki nem tudná, hogy miből is áll egy ilyen, annak elmondom itt röviden: Kimentek a Csótóhoz egy két ismerősötökkel. Valamelyik oldalról beálltok hömpölyögni az emberek közé, amikor fél óra elteltével már eléggé hasonlít a szitu a lazacok vonulásához, kezded unni a vánszorgást. Félreálltok a büfésorra és egy sör mellett megbeszélitek, hogy alig láttál itt ismerőst, meg hogy az előbb elment melletted egy erősen izzadságszagú ember és a frissen mosott pólódra valaki rácseppentet egy kis sört útközben. Ezután a "cigány-disneyland" (by Taki elnevezése) alias vidámpark felé indultok, de rájöttök, hogy ott nincs semmi és visszafelé veszitek az irányt. Ekkor megjelennek az ismerősök. Egy két óra múlva már számolni sem tudnád, a sok hellót és kézfogást, örülsz, hogy ennyien ismernek. Nem sokkal a tűzijáték előtt elindulsz a színpad felé, mert hallasz felcsendülni valami ritmusos zenét, mire átverekeded magad a hering-univerzumon az együttes utolsó számát még hallhatod és rádöbbensz, hogy az égbolton felvillanó fényeket máshonnan jobban látnád. Miután a tűzijáték is véget ért még kicsit maradsz, esetleg meghallgatod az utolsó együttes balladáinak egy részét, de az erősen szállingózó tömeg valahogy arra utal, hogy lassan itt mindennek vége lesz. Ezekután hazaindulsz és ismét elkönyveled, hogy csinálhattál volna mást is. (elmehettél volna mondjuk Feri bulijára grillcsocsózni Siófokra, vagy Ádival deszkázni Marcaliba) De van aki másként cselekszik, van aki céltudatosan látogatja a programokat, van aki jobban élvezni... Én ha szeretem, ha nem, ismét kimegyek egy kicsit, kimozdulni, kézfogásokat és hellókat szórni, hömpölyögni, szentivánéjozni...
Szólj hozzá! komment
