Még január vagy február elején jegyeztem fel naptáramba ezt a filmcímet. Május tizenötödikére volt kiírva az Örökmozgó Művészmozi programjába, bevallom el is felejtettem. Aztán tizenötödikén tanulás közben épp a vizsgaidőpontokat akartam megnézi, amikor rádöbbentem, hogy moziba megyek egy óra múlva. Öt perccel a film kezdete előtt érkeztem, ez pont elég idő volt arra, hogy még elszívjak az ajtóban egy cigit és utána megkeressem a kamaratermet, ami utolsó kamaratermes mozizásomkor még máshol volt. Nem voltunk sokan, épphogy tíz ember gyűlhetett össze reménykedtem, hogy tetszeni fog az alkotás. És ha valaki most megkérdezné tőlem, hogy milyen volt és tetszett-e? Akkor azt mondom, hogy ez is egy olyan film, amit a dvd-gyűjteményemben szeretnék mihamarabb látni. Csak ajánlani tudom... A hirtelen jött délutáni dvd-zés ötletébe nagyon beleillik, nem giccses, nincsenek benne olcsó érzelmek, karakteres a maga stílusában. A film nemcsak egy motoros öregről szól, hanem kapcsolatokról, barátságokról és az álmokról. "Ha nem tartasz ki az álmaid mellett, akár zöldség is lehetsz."
A leggyorsabb Indian egy kedves, jó szándékú és végtelenül szelíd motorosról, Burt Munroról szól, aki elhatározza, hogy a negyven éve építgetett „Indian” nevű motorjával sebességi rekordot fog dönteni Amerikában a Utah államban található Bonnewilleben. A "világ legaljáról", Új-Zélandról indul el a 74 éves Burt és kalandos utat tesz meg a Sóstó medréig, ami alatt megismerkedik rengeteg színes figurával. Matrózok, egy pofátlan taxis, egy kedves recepciós transzvesztita, a műhelyét felkínáló mexikói, az ételt és ágyat megosztó özvegy, a békés öreg indián és a vietnámi háborúból hazatartó katona tarkítja a vén motoros útját. Bonnevilleben pedig versenyzők, rendezők és motorrajongók tábora veszi körül a kedves és humoros öregembert a világ legaljáról, akinek sem nevezése, sem technikai és biztonsági követelményeknek megfelelő járműve sincsen. Sok fordulat után sikerül indulnia a versenyen és védőruha, védőberendezések ill. fékek nélkül eléri végül a 201 mph-s (323km/h) sebességet. Burt Munro létező személy volt, akinek 1967-es rekordját azóta sem tudtak megdönteni 1000cm3 alatti kategóriában.
Burt Munro szerepét Anthony Hopkins játsza el és személyes meglátásom szerint nagy sikerrel varázsolja vászonra a bohókás nagypapafigurát. Burt Munro a műhelyében (mely egyben a háza is) bütykölget egész nap reggeltől estig, amikor épp nem a tengerparton száguld és próbálja tökéletesíteni Indianját. Hopkins minden egyes mozzanata magával ragadja a nézőt, a mosoly, a humor, a tekintet mind arról árulkodik, hogy az idős és szívbeteg Burt szeretnivaló figura volt a környezetében hóbortjai ellenére.
"Ha nem tartasz ki az álmaid mellett, akár zöldség is lehetsz." - és míly igaz, Ő nem adta fel, nemcsak egyszer, hanem kilencszer tért vissza a Bonnevillebe, hogy megmérettesse magát a sós pályán.
Az otthon bütykölt, autóalkatrészekből olvasztott dugattyúkkal felszerelt motoron a konyhakéssel simára hámozott negyvenéves gumik mellett az ajtózsanéron át a parafadugóig minden megtalálható volt, igazi szakbarbár módjára bütykölte járgányát, szemben a komoly szerelőgárdával és anyagi háttérrel rendelkező versenyzőkkel.
Hamar feltűnt a filmben, hogy minden egyes új ismeretség szövődésekor a kamera közeliben mutatta a kézfogást, amely arra utalt, hogy ez nem csak olyan átmeneti ismeretség, hanem barátság szövődik a főhős és az útját kísérő figurák közt. Manapság már ritka az ilyen kézfogás... A film után keresgéltem kicsit az interneten, hogy milyen is volt ez a Burt Munro, és a képei megdöbbentőek voltak, hisz csavarról-csavarra ugyanúgy nézett ki a motor élőben, mint a filmben ill. a műhelyében azaz az otthonában készült fénykép is bizonyítja a film eredetiségét. Bizonyítja Munro hóbortos figuráját, ahogy félig lehúzott sliccel issza a szomszéd kisfiú által főzött fémes ízű teáját és mellette az asztalon hevernek a frissen öntött dugattyúk...
(Ha nem látnád a videót kattints ide!)
Képek a filmből:
