Nem is tudom mi lenne az emberekkel, ha mondjuk áramszünet lenne 1 hónapig. Újra fel kéne venni a vezetékes telefont vagy át kéne menni a szomszédba, ha kíváncsiak lennénk otthon van-e a haverunk. Az is elképzelhető, hogy a fiatalság egy részének meg kéne ismerni mi is az a levélpapír, a boríték, a bélyegnyálazás és a feladás, de valószínűleg az első időkben rengeteg levél nem lenne kézbesíthető, mert szegény postások nem tudnák hol lakik a pityuka@lazavagyok.com és a sexybaby17@cicamica.hu. Nem hiába van a szűk 6 tagú családunknak is 1 vezetékes és 6 mobilszáma. (Megjegyzem a 9 éves öcsémnek még szerencsére nincs mobilja, de nagyon szeretne már, nehogy lemaradjon a suliban a többiektől.) Én annak idején max az új matchboxomat vittem a suliba és szünetekben rosszalkodtunk ill. játszottunk. Most már az öcsém osztályában sem ritka a kamerás mobil, na meg szünetekben meg kell hallgatni az igényes magyar könnyűzenei klasszikusokból lebutított ultranewretro magyar discofeldolgozások lebutított pityegő változatát. Jó, hát más volt 92-ben és más most. Akkor még mindenkit utol lehetett érni vezetékes telefonon. Vagy ha nem, akkor jól tudtuk már kedden, hogy ki mit csinál szerdán. Csak furcsa picit a mai generáció, kíváncsi vagyok milyen lesz... Na nem tagadom, nekem is van minden ami kell. Világháló, mobil, van vodafone-os és pannon-os is, van pc, wc, notebook, tv... Nem kell maradinak lenni, csak néha lehetne azért írni egy levelet kézzel is. Az olyan személyes lenne s nem csak egy digitális karakterhalmazt jelentene a másik számára...