Sokszor kezdek el írni úgy egy bejegyzést, hogy vissza-visszatörlöm az első szavakat, mert rájövök, hogy másképp akarom kezdeni a gondolatmenetet. Ez most is így volt, aztán a hatodik variáció után feladtam, és leírtam a folyamatot. Töröltem, mert ugye "ez az év is elröppent", "ismét egy újabb esztendő van a hátunk mögött", "már csak fél nap és vége 2012-nek" - ez mind olyan béna, de a lényeg ugyanaz: vége az évnek.
Mi vár rám a következő évben? Remélem minden mi jó, mert a 2012-esben azért akadt egy-két pillanat, amire nem vágytam a 2011 szilveszterén. Hogy mik voltak ezek? Minek emlegessem és keressem ki az emléktáramból, jó helyen vannak azok ott, a legalsó dobozokban. Szerencsére akadt sok élmény is, ami feledteti az emberrel az esetenkénti komor pillanatokat. Jártam sokfelé, dolgoztam tőlem kissé idegen munkakörökben, hol blogoltam hol nem, keveset találkoztam a családommal, keveset motoroztam, sokat videóztam és fotóztam, híres embereket ismertem meg, s még sorolhatnám oda-vissza a történéseket. Előhozhatnék minden hülye politikai vagy akármilyen sokakat megosztó helyzetet, de minek? Nem értékelünk évet. Tényleg nem. Pont.
Szokás szerint most is vannak elhatározásaim 2013-ra nézve (mindig azt mondom, hogy nincsenek, de általában egy-kettő lapul titokban bennem). Persze ezek nem ilyen "éjféltől aztán" fogadalmak, csupán visszatekintek az év végéről az egész húsztizenkettőre és rájövök, hogy ezt meg azt, sőt még amazt sem csináltam a 366 nap alatt, így át kell gondolnom, hogy miképp vágok neki a következőnek. Hogy ne csak sejtelmesen beszéljek, például szeretnék többet ülni a seggrakétámon, ha már ugye van, mert idén vagy az üres tank, vagy a rossz akksi, vagy a sok-sok munka miatt keveset ültem az én Igoromon és ez mindig rosszul esett, amikor a garázsban dumáltunk kicsit. Igen, dumáltunk, mert amikor törölgetem a motoromat vagy az autómat, akkor idővel nekiállok dumálni hozzájuk, mivel egyedül vagyok, és unatkozom. Kötődöm a dolgaimhoz, szeretem és becsülöm őket (ez jó), viszont rossz is, mert például elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is eladjam Luigit, a már tíz éve hű társamat, az autómat:P
No de nem kanyarodok el annyira a témától. Az biztos, hogy több időt kell szánnom mindenre, ami nem munka. - haha, itt röhögök, mert biztos, hogy ezt nem tudom tartani:P Többször akarom látni a családom, nem csak havi egyszer, több pihenés kell (haha), és így tovább... No egy szónak is száz a vége, remélem sikerül, rajta leszek az ügyön!
Ti fogadtok meg bármit is? Boldog új évet!