Bátyámmal volt szerencsém eljutni Innsbruckba, Tirol "fővárosába", ahol a napokban annyi hó esett, hogy még a rádiók hírműsoraiban is többször emlegették. Mi még a nagy havazás előtt jártunk ott, és ha nem is sokat, de párszor fotóznom is sikerült, ezen képekből válogattam most nektek össze egy csokorra valót:) Az összeset megnézhetitek ebben az albumban.
A város, még tavaszias időben, azóta már ellepte a hó
Ha régebben azt mondta valaki nekem, hogy Tirol, akkor hegyeket képzeltem el, rengeteg hóval, síelőkkel, szállodákkal és DJ Ötzivel. Persze ez így is van javarészt, de Tirol "kapujában", Innsbruckban sok látnivaló akad, sokszínű nagyváros.
A helyiek különféle mesehősöket formáznak meg és bábokat az ablakokba rakják, hogy a turisták kattogtathassák fényképezőgépeiket ész nélkül, mikor arra járnak:P Nem is tudom, hogy hány ilyen installációt láttunk, rengeteg volt a házakon.
No de nem csak felfelé kell nézni, mert akkor lemarad az ember az olyan dolgokról, mint ez itt alább, a Mikulás/Télapó gumicsizmája, mert ugye, ha latyakos az idő, akkor kell valami vízálló csuka az ajándékozás éjszakáján:P
Gabival megittunk egy kávét egy cukrászdában, annyiféle-fajt édességkülönlegesség volt a pultban, hogy szinte csukott szemmel kellett kijönnünk, hogy ne lássuk újra, annyira ínycsiklandozóak voltak. Nem csak Mozartgolyó volt:P Persze a cukrászdában is jelen volt a karácsonyi hangulat:)
Láttunk hegyi-embert is, legalábbis a kinézete arra utalt, hogy most jött le valamelyik hegyi faluból az öreg, aki egyébként hatalmas volt, magasabb mint én, valahol két méter körül nézelődött, és ruhája, cipője alapján az ajándékboltokban ábrázolt hegyiember ugrott be nekünk (na nem a kantáros-bőrgatyás sörrel ünneplős bajor, hanem a hétköznapi).
Felmentünk a Sadtturm-ba, ami egy torony az óváros közepén. 3 euró volt a belépő fejenként, majd némi lépcsőzés után szép kilátás tárul az ember szeme elé. Nagy szélben nem lehet sokáig fent lenni, mert ugye megfagyunk, fotózni pedig a körbefeszített csibeháló miatt kicsit macerás, de pár helyen már vannak nagyobb lyukak, így nem is okoz gondot, kisebb gépek lencséje pedig amúgy is átfér a lyukakon.
Rengeteg kirakatot néztünk meg, igazi bevásárlósétány a belváros egésze, van itt minden, többek közt egy látványos Swarovski üzlet is, amelynek kirakata és előtere sok látnivalót rejt. Szerintetek ez a légy mekkora?
No igen, nem kicsi, a következő képen bátyám is rajta van, nem kellett hozzá makró-optika:P
"Jól" kitalálták az egészet, az üzlet előterében, több híres korona- és egyéb ékszer másolata látható, de olyan megvilágítással az üvegfal mögött, hogy szinte lehetetlen lefotózni, nekem hirtelenjében nem is sikerült:S
Amúgy nem is tudtam, hogy a Swarovski osztrák cég, sosem futottam bele ebbe az infóba, mert mindig csak azt hallottam, hogy mennyi kővel díszítenek egy autót, egy sisakot, egy fényképezőgépet, meg úgy mindent. Amikor elmentünk kocsival Wattens mellett, akkor láttam, hogy ott a nagy csarnokokból álló gyáróriás.
Mint ahogy az imént írtam, itt van minden, és az óvárosban sétálva a régi épületek közt sokáig fel sem tűnt, hogy az egyik üzletet egy gyorsétteremmel bélelték ki, cégérrel jelzik csak, hogy vedd észre.
Vespa
Óriásbábból is volt pár darab, ezek legalább 3 méter magasak, illetve nagyobbak:)
Az Innsbruck-i diadalív. Hatalmas, tisztán tartott, alatta buszok, autók, biciklisek s gyalogosok egyaránt közlekedhetnek. Diadalittasan sétáltunk át alatta:)
Amikor megláttam az egyik mellékutcában a Nikon logót, szóltam Gabinak, hogy nézzük meg azt a boltot (igen, én amúgy canonos vagyok, de mivel fotósbolt, ezért érdekelt). A kirakat aztán elakasztotta a lélegzetet egy pillanatra, volt pár Leica ott. Középen egy M9-es, amely a rajta lévő objektívvel együtt 6500 euróba kerül, mai árfolyamon 2 millió forint felett van.
És akkor befejezvén a sok rizsát, még beillesztek pár képet, melyekre húzva az egeret a képcím is előugrik. Még úgyis lesz pár bejegyzésem, mert egybe nem bírtam belesűríteni mindent:P
