Ezt tuti a dulimanók csinálták,de csak azért hogy legyen miről írnod a blogban.:)

Ja a duliimanókat nem én találtam ki,tényleg vannak.
Dulimanók és fámák
Történt egyszer, hogy egy fáma csüccsöst meg hadorzót táncolt egy üzlet előtt, amely tele volt dulimanókkal és reményekkel. Főleg a remények háborodtak föl ezen, hiszen folyton arra törekedtek, hogy a fámák ne csüccsöst meg hadorzót táncoljanak, hanem hívest, mert a dulimanók és a remények csak ezt az egy táncot tudják. De a fámák csak azért is odamentek az üzletek elé, és most ez is csak azért táncolt csüccsöst meg hadorzót, hogy fölbosszantsa a reményeket. Az egyik remény letette a furulyáshalat - ugyanis a reményeket, éppúgy, mint a tenger királyát, állandóan furulyáshalak veszik körül -, és kiment, hogy összeszidja a fámát:
- Fáma, ne táncolj csüccsöst meg hadorzót ennél az üzletnél.
De a fáma csak táncolt és nevetett.
A remény odahívta a többi reményt is, a dulimanók meg körbeállták őket, és várták mi történik.
- Fáma - mondták a remények. - Ne táncolj csüccsöst meg hadorzót ennél az üzletnél.
De a fáma továbbra is csak táncolt és nevetett, hogy kisebbítse vele a reményeket.
Erre a remények rávetették magukat a fámára és jól elagyabugyálták. Aztán otthagyták a földön egy kerítés tövében, és a fáma bánatosan óbégathatott vérbe fagyva.
Titokban megjelentek a dulimanók, ezek a nedves, zöld lények. Körbeállták a fámát és így vigasztalták:
- Dulimanó, dulimanó, dulimanó.
A fáma megértette, és magánya enyhült egy keveset.

Julio Cortázar

Imádom egyébként az előbbit:),merem ajánlani,úgyis már rég ajánlottam.

douglas.bookline.hu/product/home.action?id=51905&type=22&_v=Cortazar_Julio_Kronopiok_es_famak_tortenete
Kedvencem belőle A mackó beszél című írás:),ajánlom nagyon.:)

Julio Cortázar: A mackó beszél

Én vagyok a ház csöveinek a mackója, és amikor csönd van, fölsétálok a melegvizes csöveken, a központi fűtés vezetékein meg a szellőzőjáratokon, lakásról lakásra megyek a vízvezetékeken én vagyok az a mackó, aki a csövekben jár.
Azt hiszem, szeretnek, mert a szőröm tisztán tartja a járatokat, ugyanis örökké a csövekben futkározom, és az a kedvenc szórakozásom, hogy emeletről emeletre csúszkálok a vízvezetékeken. Néha kidugom a mancsom valamelyik csapon, és akkor, mondjuk a lány a harmadikról kiabálni kezd, hogy megégette magát, vagy brummogok egyet a második emeleti tűzhelynél, és Guillermina szakácsnő dühös lesz, hogy rosszul szelel a kémény. Éjjel csöndben vagyok, akkor járok a leghalkabban, a kéményen át kikukkantok a tetőre, megnézem, hogy fönt táncol-e a hold, aztán meg mint a szélvész lecsúszom a pincébe, egészen a kazánig. A nyári éjszakákon a ciszternában lubickolok, ott, ahol a csillagok is fürdenek; először az egyik mancsommal mosom meg az arcom, aztán a másikkal, utána mind a kettővel, és nagyon, de nagyon boldog vagyok. Akkor fogom magam, és végigcsúszkálom a ház összes csövét, és elégedetten brummogok hozzá, a lakók pedig fölriadnak, és azt hiszik, hogy valami baj van a csövekkel. Van, aki fölgyújtja a villanyt, és fölírja magának, hogy reggel el ne felejtsen szólni a házmesternek. Én meg a nyitva hagyott csapokat keresem, mindig akad ilyen, kidugom az orrom, és figyelem a szobák sötétjét, ahol ezek a lények laknak, akik nem tudnak csövön járni, és kicsit sajnálom őket, mikor látom, hogy milyen nagyok és esetlenek, és hallom, ahogy horkolnak, meg álmukban beszélnek, és olyan egyedül vannak. Reggel, amikor mosdanak, megsimogatom az arcukat, megnyalom az orruk hegyét, és mint aki jól végezte dolgát, továbbmegyek.
:):)

@Törzsvendég:-): :) Ez a mackós nagyon tetszett! Aranyos, nagyon! Hangulatos!