Vasárnap winchestert cseréltem a laptopomban, gondoltam estére majd át is teszek mindent a megfelelő helyre, kicsit szortírozom a dolgaimat, aztán ezt bebuktam. Három napja minden este éjjelig görnyedek a gép felett, hogy végre tisztába tegyem a fotómappám.

Öröm az ürömben
"Tisztába" - na jó, inkább úgy mondanám, hogy rendezetté. Észrevetten ugyanis, hogy a mapparengeteg sok-sok duplikációt rejt magában, tegnap vettem észre például, hogy a középsulis fotóim három különböző mappacsopportban is elbújtak, nos ezeknek akarok véget vetni, egyfajta rendszerezéssel, ami 6-7 évnyi fotó szétszortírozásánál kezd kicsit nehezen menni. Az öröm az ürömben az, hogy sok olyan fotót is megtaláltam, amelyekről azt hittem, hogy a pár évvel ezelőtti adatvesztésem áldozatává váltak. Szerencsére nem. Így csak tényleg, mondjuk egy-két nyaralásos mappát hiányolok:)

Jókat nevetek
Leginkább a 2006 előtti idők fotóin nevetek. Nagyon sok haveros, sulis, s mindenféle kép került elő. Baromi fiatalok voltunk, sokszor hülyék, jee! Nagyon jókat röhögtem az egykori őrült fotóinkon:) Mivel nem készültem ebből most egyet sem közzé tenni, így marad az, amin a legutóbb röhögtem, a maszkos-sulis.

Egy osztálytársam hozott egy maszkot egyik nap a suliban, amit persze örömmel vett fel mindenki, többek közt én is.

Aztán egyik órán a tanár mögé kerülve a fejemre húztam, majd odahúzódtam a tanári asztal mellé. Amikor felém fordult a tanár úr, kissé megijedt, de utána már vigyorogva pózolt az alábbi képhez. (A tanár úr egyébként napjainkban már a kollégám. Kicsi a világ.)

Na fejest ugrok a képekbe és folytatom, talán végre befejezem ma a nagy szortírozást. Éljen a temérdek adat, ami sokszor már elfeledett emlékeket hordoz:)