Parkban: Épp a Romkertbe tartottam a klubból, amikor elhaladva a Weöres Sándor szobor mellett az előttem sétáló srác odaszól a padon, illetve Weöres Sándor ölében ülő lányoknak. "Csajok, ez nem a romkert!" - mire az ittas csitri: "Nem hát, ez az Ady Endre!" - ezzel a felkiáltással ölelgette Weöres Sándort... Na jah. Nem mindenki van tisztában azzal, hogy kinek az ölében ül. Utána még hallottam, ahogy valamit hörögnek arról, hogy biztos beengedik-e őket 16 évesen a diszkóba...
Autóban: Bonyit vittem haza, amikor az utat szidtam picit, s az alábbi beszélgetés zajlott: - Ez az út azóta ilyen, amióta itt lakom, nem változott semmit sem. Annak idején még az Interspar helyén egyébként egy kocsma volt. - mondja Bonyi, mire én:
- Ja, csak azóta már kinőtte magát. Először még csak sör volt meg fröccs, aztán nekiálltak ropit, csokit, cigit árulni, s lám-lám, ide jutottak.
- Hülye! Ebben az a vicces, hogy én emlékszem, ez egy olyan kis bodega volt, a sportpályák mellett.
- Persze. Képzelt interjú az Interspar igazgatójával: Annak idején egy kis bodegában mértük a szeszt, aztán szép lassan fejlődtünk, kinőttük a helyet. Jelenleg a világ 45 országában vagyunk jelen hipermarketjeinkkel...
- ekkor Bonyi már csak elcsukló hangon röhögött:)
Utcán: Egy fiatal lány mögött mentem, akarva akaratlanul belehallgattam a telefonbeszélgetésébe, amikor melléértem épp ezt mondta: "És azt mondja rólam, hogy bárkivel lefekszem úgy, hogy nem is tudom a nevét." - ebben a pillanatban ránéztem, felhúzott szemöldökkel, félvigyorral. Mire a lány zavarba jött, s rögtön mesélni kezdte barátnőjének a szituációt.
Udvaron, hajnalban: A diszkóból hazaérve úgy éreztem, hogy még elszívok egy cigit az udvaron. Kiülve a már-már kivilágosodó eget néztem, s hallgattam a madarak csicsergését. Pontosabban csak egy madárét, mivel az összes csicsergés háttérzajjá lett, s egyet hallottam folyamatosan. Olyan műsort lenyomott a kis szárnyas, hogy behalltam. Bár érteném mit magyarázott, így csak olyan volt az össze-vissza hangok alkotta élmény, mint egy koncert, egy beelsd-zett Jean-Michelle Jarre-al, aki csak az effektpultot találta meg.
Hazafelé: Baazzmeeg! - mondjuk szinte egyszerre Bonyival, amikor elénk tárul a kép: 14 emeletes ház, előtte némileg megvilágítva a templomtorony, hátteret képzett a kékes hajnali égbolt, amin ott volt egy Holdkifli... Megpróbáltuk lefotózni, állvány nélkül, nagylátószögű objektívvel, pár sörrel fejünkben - nem sikerült igazán...
A világban: Vasárnap ezüst színű Seicentómban robogva összenéztem egy ezüst színű Seicentóban robogó lánnyal, aki végül még egy mosollyal pecsételte meg a kanyarban megejtett két másodperces szemezésünket. Másnap egy fiatal lányt láttam, egy vizslát sétáltatott az utcán, kajla vizslát... Egész héten vártam, hogy majd látok egy vékony, motoros és munkaholista szőke nőt, fényképezőgéppel a nyakában, de csak külön-külön teljesültek a 'kritériumok':P
Beszélgetésben: Kéne egy teknős, amit elneveznénk Bonyinak. - mondja mosolyogva Orsi. - Az a baj, hogy ez annyire nem is vicces, hanem csak reális lenne... - tettem hozzá.
