Nemrég botlottam bele ebbe az animációba, s bár abba az ugri-bugri kategóriába tartozik, amit annyira már nem tartok különlegesnek és imádnivalónak, de mégis beillesztem négy dolog miatt.

1. 0:30-nál úgy remeg tintahalunk tekintete, mint Scrat-é, amikor a makk veszélybe kerül.

2. 0:51-nél úgy remeg tintahalunk agya/teste a széltől, mint ahogy egy jóravaló kutya pofazacskója, amikor kidugja fejét a száguldó autó ablakán (bár olyankor nem ilyen tekintetet vágnak az ebek).

3. Az 1:46-os védekező tintázás imádnivaló.

4. A film utolsó jelenetében bizonyított kitartás, a slusszpoén pedig olyan szerelemre vall, amire az életben azt szokták mondani: szerelem utolsó vérig - e film esetben talán az utolsó tintáig:P