Nemrégiben kaptam egy pps-t Clark Little fotóival tűzdelve. A fotós megszálott hullámfotós, ámultam s bámultam a sok gyönyörű képtől, imádom a vizet, annak ellenére, hogy az úszás nem erősségem. Így most rögtön nem is az ő fotóival kezdeném, hanem egy másik őrült szörfös kompozícióval, amit most leltem:)

Mindig is szerettem a szörfös kultuszt, igaz csak filmeken, fotókon, illetve a neten keresztül ismerem némileg. Persze bennem is megfogalmazódott már olyan gondolat, hogy elmegyek Hawaii-ra, és egész nap szörfözöm. Ennek csupán annyi lenne az akadálya, hogy nem tudok szörfözni, meg Hawaii sincs a szomszédban. S persze mást is kéne csinálni, nem lehet egész nap a vízben deszkázni, a munkáról már nem is beszélve:P Pont a témába vág egy videó, amit nemrég leltem. Szuper lassításokkal tűzdelt szuper látószögből lőtt videó. Imádom.

Nah, ha már Clark Little fotóival nyitottam, akkor mutatok is párat. Még több képet a honlapján találtok, amit a képre kattintva értek el. Bámulatos fotók, látszik, hogy a csóka 365 napból 366 napon át rá van indulva a hullámokra. Szóval érti a dolgát:P

Nagyon szeretem Jack Johnson zenéit, Hawaii-on él, s nem meglepő, hogy hobbija a szörf. Igazán dalainak nagy részéről le is jön a Hawaii feeling, függetlenül attól, hogy penget-e ukulelét vagy sem. Honlapján is akad jó pár szörfös fotó, s azokat elnézve jó zenével a háttérben persze, hogy egy deszkára kívánkozik az ember. Mindig is imádtam ezekre a helyekre gondolatban elutazni, első kirándulásaimat még könyvekkel tettem, ma pedig már a net repít egy perc alatt mindenhova.

Jack Johnson után pedig egy másik ismert videó, már-már ikonikus surf-film a neten, a Big Wave. Annyira jó, ahogy távolodik a kamera szép lassan és süvít a szél. Ezt is nagyon szeretem:)

Úgy deszkára pattannék, sajnos amint elfordítom fejem a képernyőről újra a februári hidegben, egy hétköznapom valójában találom magam. Na mindegy. Jól esett ez a kis utazás, egy kis fürdőzés a tarajos hullámok közt...