Érdekes, hogy amikor rengeteg dolga van az embernek, és elvileg cseppnyi ideje sincs, akkor néha mennyire rá tud érni. Van úgy, hogy a hajtás közepette egyszer csak utolér az Állj!, és akkor félretolok mindent, ilyen volt a kedd estém is. Egész nap írogattam az anyagaimat, a híreket, rendezgettem az ügyeimet, este hat után indultam csak haza a munkából. Hazaérve épp hogy leültem a konyhába, még kávét sem tudtam inni, mert már indultam is a suli-újság szerkesztőségi ülésére.
Fél kilenc körül értem haza, terveim voltak: borotválkozás/zuhanyzás, interjú megírása, blogolás, evés és alvás. - ez így persze nem jött össze.

Bloggal kezdtem, viszonylag hamar sikerült is kiegészítenem a macskás bejegyzésemet, közben még az interjút is elkezdtem írogatni, mondhatni 60 százalékával végeztem is, aztán eszembe jutott még egy-két macsek, éjfél magasságában azt hiszem már a blogom is rendben volt. Térnék vissza az interjúra, egyre nagyobbakat ásítok, egyre kevésbé van kedvem bármit is csinálni, közben csak úgy elindítottam egy Pom Pom epizódot a youtube-on, nem néztem, csak a háttérben ment, hallgattam, és akkor jött az Állj!

Ahhoz már fáradt voltam, hogy dolgozzam, még keressek macskákat a blogra, olvassak, bármi egyéb "termékeny" dolgot csináljak, de Pom Pomhoz nem. Egy 4 szeletes zsíros-kenyerezésen kívül nem szakítottam meg a mesedélutánt (éjjelt), így hajnali kettőig csak bámultam gyerekkorom egyik kedvencét.
Nagyokat derültem, több helyütt röhögtem is, imádom a karakterek nevét, mint például Festéktüsszentő Hapci Benő, vagy a Mindent Ragasztó Rezső, de a Lesből támadó szárítókötél sem gyenge:)
Annyi vicces dolgot, igazi meseszerű dolgot mesél el Pom Pom. Szeretek egyes mostani meséket is, de egy ilyen sorozathoz olyan fantázia kellett, mint manapság keveseknek van. Persze nem bújom a mostani mesekönyveket, utoljára Varró Dani, Túl a Maszat-hegyen című könyvében olvastam hasonló karakterneveket (Lecsöppenő Kecsöp Benő, Szösz néne, stb.).

Viszont a "námbör ván" akkor is a dagadt madár, Gombóc Artúr marad.

„Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szerette a csokoládét. Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta:
A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét¸ a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét amit csak készítenek a világon.”

Olyan nyugodtan mentem zuhanyzás után borotválatlanul aludni, mintha nem is lettem volna fáradt, mármint agyilag. Álmos voltam, de nem éreztem leterhelve magam... Hogy kicsoda Pom Pom? Többféle alakban láthatjátok: lehet paróka, szobafestő pemzli, egyujjas kifordított bundakesztyű vagy papucs orrán pamutbojt. Vagy akár szellemileg lemerült Atomnak egy energia-pamacs:)