Tegnap este míg Bonyi "foglalta" a laptopom kapcsolgatni kezdtem a tévét, mert nem találtam semmi értelmeset. A Spektrumon sokszor látott régi háborús dokfilm, az NGC-n csúszó-mászókat ettek, a TV2-n Senorita Hülye Picsa műsora ment, a többin meg már nem is tudom mik. A sportot nem klappolom, viszont este rémlett, hogy láttam focit, boxot és amcsi-focit. Még este nekiálltam amerikai-foci videókat nézni a youtube-on, de nem meccseket, hanem klippeket meg ilyesmiket kerestem. Aztán találtam két Nike reklámot, amelyek nagyon tetszettek, mind képi megoldásokban, mind zeneileg is. Főleg az alábbi:
Ennio Morricone megannyi fantasztikus/legendás/feledhetetlen filmzenével ajándékozta meg a világot. "A Jó, a rossz és a csúf" című film rengeteg dalából afféle sláger lett, ilyen a "The Ecstasy of Gold" is (itt a filmrészlet ami alatt hallható). Ebben a Nike reklámban ez a szám szól, pontosság kedvéért a: The Ecstasy of Gold (Bandini remixe). Kattintva meg is hallgatható teljes hosszában, de itt is hallható videóba biggyesztve, ha már ennyire tetszik nekem:)

Aztán itt van a másik reklám is, amely a kitartásról, a győzni akarásról szól. A meg tudod csinálni, küzdj, semmi sem lehetetlen, ha el akarsz érni valamit megteheted és stb dolgokról szól, amiket a filmekben szoktak mondani az edzők az öltözőben, ami után természetesen a csapat vagy a játékos látványosan erőre kap, felszabadítja utolsó erőtartalékait is és megnyeri a meccset (ami szinte mindig bajnoki döntő).

  Jók ezek a reklámok:)