Kimentünk sétálni a Csótóra délután (most ezt kötőjellel vagy egybe írjam? Csó-tó? Ezek a rövidítések... ejjj). Szóval a Csónakázó-tó körül sétálgattunk, ahol a hattyúk és a kacsák tömkelege eléggé emberbaráti lett és nagyrészt minden arra sétáló egyénnél kijönnek a vízből azt remélve, hogy akad egy kis kenyérdarabka annak zsebében. Aranyosak tényleg, bár kicsit hátráltam, úgy hallottam kellemesen nagyot csípnek:P
Nézzétek mekkora lábaik vannak! A földön szétterülő hártyáikkal a kacsák lábaihoz képest ez valami olyasmi lehet, mint evőkanálhoz mérve egy lapát. Egyik-másik közelebb merészkedett én pedig hátráltam óvatosan:P

Az alábbi képen pedig a környék leggyorsabb kacsája látható, amely úgy spurizott, hogy még sportmódban lekövetve is elmosódott a háttér:D Gyorsulási-versenyen esélyes lehetne, szerintem lenyelt egy tuning-csónakról leesett nitrópalackot...


Menjetek ki sétálni, ha az időjárás is engedi, vigyetek kenyeret és ha egy metálzöld fejű suhanó csíkot láttok, akkor ne lepődjetek meg!:D