Nemrégiben kiugrottunk hétvégén Bori anyukájához Oberschützenbe és végre megejthettük a vágyott szarvas-túrát. Pár hete már posztoltak az ősök fotókat a nagyon közeljövő őzekről és szarvasokról, amit látva Borival rögtön kattogni kezdett fejünkben az exponálógomb és születtek a kompozíciók. Aztán mindig közbejött valami, hol eső, hol munka, így tólódott a randink a patásokkal.

Szerencsére a hétvégén minden kedvezett, volt nálunk gép, répa, az esőt pedig otthon hagytuk, így némi autózás után máris ott ácsorogtunk a kerítés mellett és nyihogtunk (legalábbis én) örömünkben attól, hogy jön felénk egy tucatnyi őz, egy-két szarvas. Nagyon aranyosak, igaz ez nem simogatósdi, csupán etetés a kerítésen át, mert megszokták az embereket és kevésbé idejnek meg tőlünk (csak hirtelen mozdulatoktól). Az alábbi fotóra kattintva több kép a kis bambikról, ahogy én láttam őket:)

Szelfiztünk is, nyilván...

Egyébként ez a kedvenc képem: Én, a répa, és a kettyós. Zseniális az a nézés a hátracsapott füllel, és még a répának is lába nőtt:)