Egy évvel ezelőtt regisztráltam magam az Instagramon, majd böngészve a megannyi fotó közt megszületett az elhatározás, hogy legyen a profilom tematikus, így esett a választás az atom_coffee névre is, mivel csak kávés témájú fotókat készítek, és csakis telefonnal (erről már írtam a blogon). Az elmúlt egy év során szépen növekedett a képek és a követők száma, majd meg is említették a Café Freiben, talán szilveszter környékén, hogy csinálhatnék ezekből a képekből egy kiállítást. Örültem a felkérésnek, ez lett az első önálló kiállításom, és többek közt az első szombathelyi Instagram kiállítás címét is elnyertem, illetve Polaroid jellegű képekkel sem dolgoztak idáig sokan.

A kiállítás elkészültében, mint ahogy az a fenti képen is látszik, nagy segítségemre volt Lucie, aki a hátterül szolgáló kartonokon rajtahagyta a nyomát, már a kávézó falán lógtak a képek, amikor feltűnt, hogy rengeteg a karmolásnyom és a mélyedés, amit a macska okozott, sebaj... Erről csináltam egy rövid videót is, amiben látszik sokszor a körülöttem nyüzsgő szőrgombóc.

Készülődés a kiállításra - Majdnem Instant time lapse from Garai Antal Atom on Vimeo.

320 darab fotót válogattam ki, még így is sok volt, amit nehéz szívvel töröltem, így nem is tudom mit kezdtem volna egy 15 képes kiállítás esetén. Tíz táblára ragasztgattam fel őket, több napi munkával, feliratozva, kategorizálva, így egymás mellé kerültek az utazások, az emberek, az állatok s még sorolhatnám. Elsőre ez persze sok, és másodikra is, de ilyet szerettem volna, hogy bármerre lépve minden táblán legyen valami más, ami miatt odalép az ember.

Hétfőn este volt a megnyitó, sokan eljöttek, barátok, volt tanárok, kollégák, ismerősök egyaránt. Sajnos a napokkal előre megjósolt havazás váratlanul érte a közútkezelőt, így szüleim Sárvárnál visszafordultak az autóval, hiszen a csúszós úton táncoló kocsi, a harmincas tempó és a szakadó hó nem volt bíztató. Volt még más is, aki a hó miatt akadt el, sajnos ez van, felkészültség helyett sms. No mindegy.

Természetesen lámpalázas voltam, de szerettem volna megszólalni. Az a tíz mondat, amit elmondtam kicsit halk volt, kicsit félénk, de ahogy Pálfi András, a felvezetőben említette, én inkább szerepeltetek, mint szerepelek. Mondjuk írásban nem lett volna gond:) Nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyien kíváncsiak rám, jó volt amikor felhívtak a rádióból, hogy mondjak pár szót, amikor kijött a helyi tévé pár snittet forgatni. A múltkori különdíjas sajtófotó után most megint szerepeltem, de inkább a képekről beszéltem, mint magamról.

Többen is írtak róla, megjelent a Vas Népében (napilap) és a két portálon is egy-egy rövid vélemény. A Vaskarika.hu-n olvasható, hogy Atomjó képek, a nyugat.hu-n pedig kollégám ezzel a hasonlattal élt: "Mint az Amélie csodálatos életében a világjáró kerti törpe, úgy tűnnek fel különböző hátterek előtt a kávéscsészék"
Egyik kedvenc filmem az Amélie csodálatos élete, ezért ez különösen kedves volt nekem. Jó érzés volt ez a megnyitó, örülök hogy megvolt az első, köszönet mindenkinek, aki részt vett benne, akár a fényképen szereplőként, akár a kávékat elkészítőként, akár a kiállítás összeállítójaként.

Aki szeretné, az április közepéig nézheti meg a kiállítást a szombathelyi Café Freiben. A képeim pedig Instagramon az atom_coffee profilnév alatt láthatók, vagy weben itt.

A kiállításról Bonyi adta a fotókat.