Otthon: "Eyjafjallaj" - basszus Bonyi! Kimondtuk! - jegyzem meg örülve, hiszen mindig valami Eyjaffjökuljaf vagy ilyesmi volt, amit mondtam, mikor az izlandi vulkánról szó volt. Mire Bonyi: "Na! Már csak leírni kell megtanulni Google nélkül!"
Meccseken: Az oké, hogy a második meccsen megkérdezik tőlem, hogy mi volt az elsőn, de amikor már az aktuális (amin épp ott vagyok) mérkőzésen kell beszélgetnem a rendezővel arról, amit látok, akkor inkább belemerülök a munkába. Hiába mondja Bonyi, hogy tudatalatt szeretem a focit, tegnap lementem alfa-omegába és rejtett vágyaim közt nem találtam mezekben rohangáló atomkákat.
Telefonban: pankeey-vel megbeszéltük, hogy a 27-ik szülinapomon megejtett telefonbeszélgetésünk pont 27 perc volt. Arra még mindig nincs meg a válasza, hogy miért 6:53-kor hívott/keltett...
Egy levél felbontását követően: Íííííí! - Luigi!!! - örülök a konyhában, amikor Törzsvendégtől kapott Luigi-s hűtőmágnest meglelem a borítékban. A szép az egészben, hogy Guidót kaptam a bátyámtól, s azóta vágytam egy Luigi-sra is, irigyeltem az övét. S most megvan:) Ez jó.
Még mindig foci: az új (első) focilabdámhoz kötődő első élményeim már megvannak. pankeey fejbedobott vele, Bonyi pedig ki akarja próbálni, pályán, kapuval. Főnököm pedig megjegyezte, hogy strandra, vízbe nem vihetem... Jáááj! Na mindegy. Van a hűtőben sör, van a kanapé mellett egy labda. No mi megy a tévében? ... aki valami sportra tippelt elbukta. Nálam mindig ismeretterjesztő csatornák mennek (s ez alatt a National Geographic Channel kategóriát értem, nem a Hustlert:P)
Egy majdnem balesetben: 45 km/h-val mentem az egyik utcában. Jobbról egy biciklist láttam, aki nagyon nézeget jobbra, de felém nem, majd lódul és már előttem is van. Satufék... Csikorgás, csúszás, megállok a bringástól kb. 1,5-2 méterre, aki az ijedtésgtől elesik. Idősebb ember (60-as), kiszállok, segítek, az alábbi párbeszéd zajlik. - Miért nem nézett körbe? - Jaj, nem láttam, olyan gyorsan jött. - Csak 45-el jöttem, nem is nézett balra, láttam, hogy nem figyelt. S ekkor egy kismama a járdáról: - Jajj! Elütötte! - Nem ütöttem el, ott állt meg az autóm, s nem itt. - Jaj, ki kell hívni a mentőt! Lehet, hogy nagyon megütötte az autó! - Mondom, hogy nem ütöttem el, a bicikli itt dőlt el, az autó meg ott áll! - mondom mérgesen, s mutogatom a távolságokat. Az öreg mondta, hogy semmi baja, csak kicsit a térdét ütötte meg, semmi baj, meg amúgy is orvos a lánya.
Mellesleg az utóbbi időben egyre több meggondolatlan biciklissel találkozom. Az út széléről jelzés nélkül egészben átívelnek, körülnézés nélkül kihajtanak elém, mint fentebb is, de nem ez volt az első példa. Tegnap este pedig az egyirányú utcába bekanyarodva termett előttem (az út közepén!), velem szemben kerekező lány. Kiegészítő tábla nincs, no meg ha lenne, sem az út közepén kell tekerni. Én is bringázom, de azért gondolkodom is, mert sejtem, hogy ha elütnek, az fáj.
