atom

Az egyszernézős Minnesotás meg a mesés Tintaszives

2009.08.07. 07:00 | Atom | Szólj hozzá! 2 komment komment
Az egyszernézős Minnesotás meg a mesés Tintaszives Tovább

Az elmúlt napokban két filmet néztem meg a rengeteg Dokik epizód mellett.
 

Miért éppen Minnesota?

Az első a Miért éppen Minnesota? - erről a filmről voltaképp nem tudtam semmit, ezért simán bevállaltam s mint utólag kiderült: már láttam valahol. Idézem magam*:

"Emlékeznek még arra az amerikai filmre, amelyben a főhős a nagyvárosi luxuséletből elutazik a kényelmetlen kisvárosba, ahol mindenki undok vele, utána pedig összeveszik az egyetlen szóba jöhető kockásinges-teherautós férfivel, akivel később mégis összejönnek, és a lányt megkedvelik, majd végül ő is boldog vidéki lesz? Ugye rémlik?"
 

Na ugye nem túl nagy ördöngősség kitalálni valami egyszerű kerettörténetet a filmhez, kell egy tejgyár vidéken meg egy szívtelen nagy cég Miami-ban, aztán kész is. Maradok az összegzésemnél:

"Arra ne kérjenek minket, hogy 10-es skálán határoljuk be a filmet, mert nehéz lenne. Azt levonhatjuk így egy nappal a film után, hogy időközönként kellenek az ilyen filmek, de azt is, hogy már minden percét láttuk valahol máshol. Úgy véljük érdemes lett volna csavarni egyet a történeten, vagy valami újabb elemet belecsempészni, ugyanis így nem volt benne semmi különös, semmi eget rengető, annak ellenére, hogy szerethető, humoros kis vígjáték."

 

A filmről egyébként itt írtam bővebben.

Tintaszív

A második film a Tintaszív volt, amit viszont már kifejezetten élveztem, túlmutatott a hétköznapi "vasalás mellé való" kategórián. A dvd még itt van az asztalon, elfelejtettem visszavinni a tékába, remélem nem ölnek meg holnap.

"Időközönként ellepik a mozikat mindenféle varázslatos mesefilmek, tündérek, manók, beszélő állatok s miegymás. Az ilyen filmekre szerintünk szükség van, hiszen nem törvényszerű, hogy a gyerekeknek rajzfilmet, anyukának bénázós nagyvárosi szinglis filmet kell néznie, aminek a végén azért mindig meglesz a hőn áhított pasi. Egyébként pedig már túl vagyunk az 1980-as éveken is, apukának sem elég a delta kommandó vagy valami egyszemélyes-hadsereges akciófilm."

Ez a film engem megfogott a maga varázslatos világával. Brendan Fraser szereplésével nemrég láttam az Utazás a Föld középpontja felé-t, illetve a Múmia harmadik részét. Mindegyik tetszett, aztán ugye ott volt a Szikraváros, ami szintén egy afféle mesevilágba kalauzolt el. Bírom az ilyen filmeket. Összegezvén:

"Egy könnyed, varázslatos mesefilm, ami manapság a Narniák, Harry Potterek és egyéb kaland-mesefilmek mellett már hiányzott. Amolyan tipikus Brendan Fraser-hez illő fantasztikum, mint a Múmia vagy az Utazás a Föld középpontja felé. Nekünk tetszett, könnyed kikapcsolódást nyújtott szerdán délután. Semmiképp sem mérhető össze a Narnia krónikáival vagy a csúnyán elbukott Esti mesékkel, hiszen ez nem olyan jellegű film. Aki látta az Artúr és a Villangókat, hasonlóra számíthat, csak kevesebb animációval és manóval."

Erről a filmről bővebben írtam itt.

 

*Olyan fura magamat idézni, de 1 óra 28 van, így most gyorsabb:P

Tovább a poszthoz
2 komment komment

Facebook hozzászólás

Blog.hu hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://atom.blog.hu/api/trackback/id/tr601293941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

igor2 2009.08.07. 12:04:59

Úgy látszik hogy most a Dokik a divat mert most én is azt nézem folyton.

Atom · http://atom.blog.hu 2009.08.09. 11:49:36

Egy időben néztem a Dokikat, most újra, imádom, nekem töménytelen röhögés nyújt:)