atom

Otthonunk - filmajánló

2009.07.31. 07:00 | Atom | Szólj hozzá! 1 komment komment
Otthonunk - filmajánló Tovább

Párszor már regéltem itt környezetvédelemről, szelektív hulladékgyűjtésről, miegymásról. Azt is leírtam, hogy mivel próbálok tenni a szennyezés ellen és melyek azok a dolgok amikkel én is szennyezek, na mindegy. Ezt a témát keresztül-kasul lehet taglalni, mindennek vannak előnyei és hátrányai is egyben, mint ahogy arra Tünci és Charlie felhívta a figyelmem egy bejegyzésem kommentjeiben.

Sokat nézem a National Geographic Channelt, temérdek aggasztó videót látok az általunk deformált Földről, de ez csak azokat gondolkodtatja el, akik a csatornát nézik. Valami olyan kell, amit tömegek látnak, valami olyan amiről beszélnek az emberek... Bonyi említette, hogy van egy film, a Home (magyar címén Otthonunk), és az valami ilyesmi...

 

A 2009-es francia filmet a híres légifotós, Yann-Arthus Bertrand rendezte, a producer pedig Luc Besson (tudjátok, a Taxi filmekből). A filmet már levetítették világszerte a tévében, a tv2-n is adták, a youtube-on is fent van, 3000-ért pedig megveheted DVD-n. Döbbenten bámultam a képernyőt, lélegzetelállító felvételeket láttam. Sokáig vártam azzal, hogy bármit is írjak róla, hiszen nem tudtam hova helyezni a gondolataimat. Szégyen szemre bevallom, még most sem tudom összegzeni a látottakat, mert úgy érzem, hogy ezt mindenki maga nézze meg és szummázza magában.

Kötelezővé tenném. Tanítsák, mutassák be, minden iskolában legyen benne a tananyagban, hogy eljusson már korán mindenki agyába, hogy mit okoz a CO2. Bár ez sem biztos, hogy segítene, nem mindenkit mozgat meg az, hogy mennyire rondítunk bele abba a körforgásba, ami élteti bolygónkat. Ez nem csak egy környezetvédős film, Novák Péter narrálásával egyszerűen elülteti a néző fejében a gondolat csíráját: Ennyire súlyos a helyzet?

Igen, ennyire. A tartható és a tarthatatlan állapot keskeny határmezsgyéjén már régóta egyensúlyozik az emberiség, ki tudja meddig?! Klímaváltozás, nyersanyagkészletek felélése, túlnépesedés, mindez már nem csak szónoklat, szembesülni kell vele s az, hogy az emberiségnek már nem az atomfegyverektől kell leginkább félnie, hanem a saját magunk ellen időzített folyamatoktól. Kimerülőben lévő vízkészletek, emelkedő tengerszint és hőmérséklet, természeti katasztrófák, elsivatagosodás.

A film szerint tíz évünk van megállítani, vagy visszafordítani a folyamatot, de ahogy már sokszor tapasztalhattuk, a "nagyok" csak akkor cselekednek igazán, mikor már bekövetkezett a baj, nem akkor amikor még csak a nyakunkon van.

Elég ijesztő volt az is, amikor a tundráról kaptuk az infókat, miszerint olvad a jég, és az alatta megbúvó ismeretlen mennyiségű metángáz légkörbe jutása drasztikus hatással lesz bolygónkra. A metán üvegházhatása kétszázszor nagyobb, mint a széndioxidé.

Lehetne még sorolni a film részleteit mondatról-mondatra, de felesleges, sokszor elborzadtam. Csupán annyit kell tenni, hogy leülsz otthon, megnézed, majd elgondolkodsz az egészen. A folyamatot nem én fogom megfordítani, nem is a néző, mi csak az ügy mellé állunk. Ez a változtatás magas körökben kell, hogy elinduljon, politika, gazdaság. Ha pedig nem történik semmi? Akkor jövőre újabb hurrikán lesz, újabb katasztrófa, s végül majd egy lakhatatlan bolygón fogunk toporogni s azon gondolkodni, hogy vajon a föld vagy a víz alá költözzünk, vagy egyszerűen keressünk magunknak egy újabb kizsigerelhető bolygót?! ...

Tovább a poszthoz
1 komment komment

Facebook hozzászólás

Blog.hu hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://atom.blog.hu/api/trackback/id/tr41235388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tüncite 2009.07.31. 08:24:14

mindig örömmel tölt, el ha ilyen témákról olvashatok, ha az emberek érzik, látják, hogy valami nincs jól.
abban az egyben nem értek egyet veled, hogy van még 10 év. mert nincs, sőt.. már közel 30 évvel le vagyunk maradva a tényleges visszafordításról.
erről olyan könyveket tudok ajánlani, amiket főleg a kőolajipar felfutásában szárnyaikat bontogató tudósok írtak, mint Jeremy Legett: A fele már elfogyott, vagy a többek között Meadows nevéhez is fűződő : A növekedés határai és A növekedés határai- harminc év múltán, akik elég jó rálátással vannak a 20. században bekövetkezett monumentális energiaigény felfutásra.
de hasonlóként említhetném Jaret Diamond: Összeomlás című remek írását is, bár ez vaskos és tömör :)
ha korrekt, és naprakész akar lenni az ember érdemes a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport honlapját, illetve előadásait szemmel tartani, segítőkészek, bármilyen kérdéssel, problémával fordul hozzájuk az ember, Hetesi Zsolt régi ismerősöm, sokat segít nekem egy TDK téma kidolgozásában is :) www.ffek.hu