Párszor már regéltem itt környezetvédelemről, szelektív hulladékgyűjtésről, miegymásról. Azt is leírtam, hogy mivel próbálok tenni a szennyezés ellen és melyek azok a dolgok amikkel én is szennyezek, na mindegy. Ezt a témát keresztül-kasul lehet taglalni, mindennek vannak előnyei és hátrányai is egyben, mint ahogy arra Tünci és Charlie felhívta a figyelmem egy bejegyzésem kommentjeiben.
Sokat nézem a National Geographic Channelt, temérdek aggasztó videót látok az általunk deformált Földről, de ez csak azokat gondolkodtatja el, akik a csatornát nézik. Valami olyan kell, amit tömegek látnak, valami olyan amiről beszélnek az emberek... Bonyi említette, hogy van egy film, a Home (magyar címén Otthonunk), és az valami ilyesmi...
A 2009-es francia filmet a híres légifotós, Yann-Arthus Bertrand rendezte, a producer pedig Luc Besson (tudjátok, a Taxi filmekből). A filmet már levetítették világszerte a tévében, a tv2-n is adták, a youtube-on is fent van, 3000-ért pedig megveheted DVD-n. Döbbenten bámultam a képernyőt, lélegzetelállító felvételeket láttam. Sokáig vártam azzal, hogy bármit is írjak róla, hiszen nem tudtam hova helyezni a gondolataimat. Szégyen szemre bevallom, még most sem tudom összegzeni a látottakat, mert úgy érzem, hogy ezt mindenki maga nézze meg és szummázza magában.
Kötelezővé tenném. Tanítsák, mutassák be, minden iskolában legyen benne a tananyagban, hogy eljusson már korán mindenki agyába, hogy mit okoz a CO2. Bár ez sem biztos, hogy segítene, nem mindenkit mozgat meg az, hogy mennyire rondítunk bele abba a körforgásba, ami élteti bolygónkat. Ez nem csak egy környezetvédős film, Novák Péter narrálásával egyszerűen elülteti a néző fejében a gondolat csíráját: Ennyire súlyos a helyzet?
Igen, ennyire. A tartható és a tarthatatlan állapot keskeny határmezsgyéjén már régóta egyensúlyozik az emberiség, ki tudja meddig?! Klímaváltozás, nyersanyagkészletek felélése, túlnépesedés, mindez már nem csak szónoklat, szembesülni kell vele s az, hogy az emberiségnek már nem az atomfegyverektől kell leginkább félnie, hanem a saját magunk ellen időzített folyamatoktól. Kimerülőben lévő vízkészletek, emelkedő tengerszint és hőmérséklet, természeti katasztrófák, elsivatagosodás.
A film szerint tíz évünk van megállítani, vagy visszafordítani a folyamatot, de ahogy már sokszor tapasztalhattuk, a "nagyok" csak akkor cselekednek igazán, mikor már bekövetkezett a baj, nem akkor amikor még csak a nyakunkon van.
Elég ijesztő volt az is, amikor a tundráról kaptuk az infókat, miszerint olvad a jég, és az alatta megbúvó ismeretlen mennyiségű metángáz légkörbe jutása drasztikus hatással lesz bolygónkra. A metán üvegházhatása kétszázszor nagyobb, mint a széndioxidé.
Lehetne még sorolni a film részleteit mondatról-mondatra, de felesleges, sokszor elborzadtam. Csupán annyit kell tenni, hogy leülsz otthon, megnézed, majd elgondolkodsz az egészen. A folyamatot nem én fogom megfordítani, nem is a néző, mi csak az ügy mellé állunk. Ez a változtatás magas körökben kell, hogy elinduljon, politika, gazdaság. Ha pedig nem történik semmi? Akkor jövőre újabb hurrikán lesz, újabb katasztrófa, s végül majd egy lakhatatlan bolygón fogunk toporogni s azon gondolkodni, hogy vajon a föld vagy a víz alá költözzünk, vagy egyszerűen keressünk magunknak egy újabb kizsigerelhető bolygót?! ...
