Az alábbi képekeket már sokan látták, így vagy úgy terjednek a neten, "fw:" témájú emailekben diavetítésekben, stb.
Van egy olyan határ ami után már az agyam bizonyos méreteket nem képes feldolgozni. A Napunkat még úgy ahogy elfogadom, átmérője 1389269,746km (a Föld átmérőjének a 109-szerese). De azok a csillagok, vörös óriások és egyebek már elképzelhetetlenek számomra, amelyek a képeken szerepelnek. A bolygók egymáshoz képest eredeti méretüket mutatják, ez az első három képen még nem is annyira különös, de az utána következő két kép láttán bennem elveszett, avagy átfogalmazódott? Sőt! Értelmét vesztette a "nagyság" az "óriás" kifejezés... Ha az "Antares"-hez hasonlítom magam, akkor rászolgálok a nevemre, hozzá képest csak egy atom vagyok...

Egyébként azért ilyen óriások ezek, mert a magjukban már kimerítették a hidrogén készletüket és elkezdték a magot körülvevő rétegben lévő hidrogén égetését. Mivel az energiaforrás így közelebb kerül a felszínhez, a csillag tágulni kezd. A csillag ezáltal ugyan fényesebb lesz, viszont a sugara (ebből következően a felszíne is) erősebben növekszik mint a fényessége. Ennek eredményeképpen a csillag nagyobb lesz de hidegebb és vörösebb színű, s ebből adódik a név vörös óriás. (forrás: wikipedia)

Kapcsolódó:
Utazás a makrokozmosztól a mikrokozmoszig