Bori már blogolt róla, most rajtam a sor, hogy pár szó, fotók és egy time lapse videó segítségével elmeséljem, hogy milyen volt augusztus 29-én reggel, kávé és kalács kíséretében fűrdözni a vöröslő fényekben a tihanyi parton. Kedden korán keltem a nyaralóban, valamikor…

Bizonyára mindenkivel megesett már egyszer-kétszer, hogy nem sikerült felébrednie reggel, hiába csörög az óra, hiába pittyeg a telefon. Velem is sűrűn előfordul, hogy a két telefon ébresztője semmit sem hat, vagy kinyomom félálomban, vagy csak a szundi üzemmódra alapozva alszom…

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretem, ha reggel valamiféle zene szól amíg készülödőm s elindulok otthonról. Már többször akartam csinálni egy reggeli lemezt, de mindig elakadok, hogy mi is legyen az a 15-20 szám, amik közt legalább egy passzol az épp aktuális, jobb/bal…

Már megint megszoktam az ébresztőm dallamait, rendszeres beleálmodom a reggelekbe a Her morning elegance-t, amiről már írtam itt. Keltem az utübbi időkben HS7-re is, de az sem sikerült, aztán próbálkoztam egy kis Wall-E dallammal (ezzel), de ez mégjobban elaltatott. Most épp Colin…

Ha jól emlékszem kedden reggel esett meg az alábbi eset:Szokásos reggel: amikor már a földsáncok sem segítenek és a gránátokból is kifogytam, akkor bele kell törődnöm a helyzetbe, hogy vesztettem, kitűzöm a fehér zászlót és nem hadakozom tovább a telefonok ébresztőivel.…

Nemrégiben vasárnapra klippeket kerestem, hogy azokat posztoljam és akkor találtam rá erre a számra, mely a vasárnap reggelt érdekesen mutatja be. Igazság szerint a refrénig azt hinné az ember, hogy a másnapos reggelről van szó, erre a refrénben meg odbiggyesztik rögtön az első…

Site-ról Site-ra járok itt hajnalban a gépem előtt és olvasgatok amikor is eszembejut egy Johnny Cash képről a "Sunday morning coming down" című sláger és már nyomom is a ctrl+t és nyitom is az új lapon. Ekkor persze rádöbbenek, hogy miért is ne kezdjük a vasárnap…