atom

Lulu egy géniusz - így nyitja ki a macska az ajtót

2014.12.18. 12:58 | Atom | Szólj hozzá! komment
Lulu egy géniusz - így nyitja ki a macska az ajtót Tovább

Lucie szobamacsek, de természetesen ki szoktuk vinni az udvarra is, mert nem árt a friss levegő a macseknak. Amikor nyitjuk a bejárati ajtót, sokszor kisprintel a folyosóra a lábunk mellett, ott is szabad lennie, persze csak felügyelet mellett a szomszédok miatt. Mostanában jelezni is szokta az ajtónál nyafogva, hogy ki akar menni kicsit, ilyenkor pár perc ablakban való nézelődés után be is jön magától. Az utóbbi napokban viszont rájött a kilincs működésére is, azóta zárnunk kell az ajtót.

img_9554.jpg

A konyhában vacsoráztunk, amikor hosszú szaglászás után a szekrényről átnyúlva rááltt a kilincsre. Természetesen az kinyílt és Lulu már ki is futott a folyosóra. Ezt a mutatvány két perccel később megismételte, majd másnap is. Ezt már felvettem videóra is.

 

A macska kinyitja az ajtót - the cat opens the door from Garai Antal Atom on Vimeo.

Ma reggel kiengedtem a macskát, majd amikor behoztam ő rögtön ugrott is a szekrényre, ágaskodott a kilincsre, az ajtó kinyílt, ő pedig már újra kint is volt. Ez alapján úgy vélem, hogy rájött a működési elvre, vagy legalább arra, hogy ha ott ácsorog, akkor valamiért ki tud menni. Géniusz, ezentúl zárnunk kell az ajtót:)

Tovább a poszthoz
komment

Bécs fentről - avagy a kahlenbergi hegyről

2014.12.05. 00:25 | Atom | Szólj hozzá! komment
Bécs fentről - avagy a kahlenbergi hegyről Tovább

Mindig belefutok egy-egy fotós mappába a gépemen, amit eddig még nem osztottam meg sem a nyugaton, sem a blogomon. Most is találtam egyet és lám-lám, már pötyögöm is a bekezdéseket:) Most a kahlenbergi fotóim akadtak a kezembe.

img_3337_1.jpg

Még májusban ugrottunk ki Bécsbe a barátokkal két napra, és e két 24-esbe simán belefért egy kis práterezés, evés-ivás-bóklászás és a kahlenbergi teraszra tett rövid látogatás. Pikk-pakk 45 perc alatt felvitt minket a busz meredek leejtőkön - útközben már láttatva helyeként, hogy milyen magason vagyunk - de az igazi látvány fentről nyílik. Amikor buszmegállóból odaslattyogsz a teraszhoz, hogy na mi is lesz itt és ez a látvány tárul eléd:

panorama.jpg

A korlátnál állva nekem szimplán leesett az állam és legurult a hegyoldalon. Azóta se tudtam összeszedni, legutóbb a Mariahilferen látták énekelni bagóravalóért. No de nem is az a lényeg, hogy miképp próbálom kifejezni a vizuális élményt, hanem az, hogy aki ide ellátogat vigyen távcsövet. Vagy csillagvizsgálót, ha szeretné megnézni a schönbrunni állatkert zsiráfjait is.

Aki fotózni is szeret vigyen magával teleobjektívet, duplázót, vagy vállról indítható lencséket. A kompaktosok készüljenek erős zoommal, a telefonos fotósoknak pedig üzenem, hogy maradjanak a panorámaképeknél. Szerintem. Kicsit messze van a téma, de ha elég közel hozod, akkor kiváló a perspektíva.

Bonyinak ezúttal is köszönöm a remek lehetőséget, amiért megmagyarázta nekünk, hogy ha esik, ha fúj, nekünk fel kell mennünk a Kahlenbergre. Persze előszőr Schwechatra akartunk menni fotózni a repülőket, mert én még mindig repülőbuzi vagyok, de a hegyről még a reptérig is ellátni, így kicsit kárpótólva lettem. Nem is baj, hogy csak most osztottam meg a fotókat, Bonyi képeinek sikere legalább már elült. Nézegessétek az összeset a lenti képre kattintva galériában!


 
Tovább a poszthoz
komment

A répa, a bambi, meg a kettyós - szarvastúra Ausztriában

2014.11.23. 00:39 | Atom | Szólj hozzá! komment
A répa, a bambi, meg a kettyós - szarvastúra Ausztriában Tovább

Nemrégiben kiugrottunk hétvégén Bori anyukájához Oberschützenbe és végre megejthettük a vágyott szarvas-túrát. Pár hete már posztoltak az ősök fotókat a nagyon közeljövő őzekről és szarvasokról, amit látva Borival rögtön kattogni kezdett fejünkben az exponálógomb és születtek a kompozíciók. Aztán mindig közbejött valami, hol eső, hol munka, így tólódott a randink a patásokkal.

Szerencsére a hétvégén minden kedvezett, volt nálunk gép, répa, az esőt pedig otthon hagytuk, így némi autózás után máris ott ácsorogtunk a kerítés mellett és nyihogtunk (legalábbis én) örömünkben attól, hogy jön felénk egy tucatnyi őz, egy-két szarvas. Nagyon aranyosak, igaz ez nem simogatósdi, csupán etetés a kerítésen át, mert megszokták az embereket és kevésbé idejnek meg tőlünk (csak hirtelen mozdulatoktól). Az alábbi fotóra kattintva több kép a kis bambikról, ahogy én láttam őket:)

Szelfiztünk is, nyilván...

Egyébként ez a kedvenc képem: Én, a répa, és a kettyós. Zseniális az a nézés a hátracsapott füllel, és még a répának is lába nőtt:)

IMG_8332.jpg

Tovább a poszthoz
komment

Retró, nyulak, vizsla, bringa és a szüzesség elvesztése - Éljen május elseje!

2014.05.03. 23:27 | Atom | Szólj hozzá! komment
Retró, nyulak, vizsla, bringa és a szüzesség elvesztése - Éljen május elseje! Tovább

Csütörtökön este az ágyban fekve, a mellkasomhoz bújt Borit ölelve summáztam magamban, hogy jó napom volt. Éljen május elseje! - Először is azért, mert elmentünk megnézni és lefotózni a Retró felvonulást, ami nekem egy kifejezetten érdekes gyöngyszem a riporteri munkám során szembejövő témák közt. Szeretem az autókat, a veteránokat pláne, és ha azt is veszem, hogy gyerekkorom során milyen sok itt felvonult típussal volt kapocsolatom, akkor kiváltképp.

Volt Polszkink és Ladánk, nagyapámnak Trabantja, a szomszédoknak Zsigulija, Zukja, Skodája, Barkasza és osztálykiránduláson is voltam Roburral. Tiszta emlékébresztő volt a május elsejei délelőtt. Beültem egy pillanatra egy régi rendőr-Ladába. Előttem van a kép, ahogy az Érdi rendőrség előtt ilyen autók és Lada Nivák állnak. Ó te gyerekkor… A majálison még ettünk Borival a fűben ülve egy-egy pár virslit, csak hogy stílusosak maradjunk, bár sört nem vettünk.

Ezután Szabolcshoz látogattunk el, ahol jól érezzük magunkat, mert van udvar, tér és kutyák. Most a hiperaktív ebek mellett lehetett nyulakat simogatni, igaz én inkább a kutyákra szorítkoztam, Bori inkább a nyulas. Léna és Bodza (vizsla) egy percre sem akart lenyugodni, kutyanyáltól tocsogó szakállal és objektívvel indultam haza, Bori pedig gyanúsan sokszor elismételte, hogy szeretne egy nyuszit.

Otthon végre megittam egy sört, hogy tényleg autentikus ünneplőnek számítsak május egyileg, aztán elmentünk Borival biciklizni. Elsőként egy fagyizót vettünk célba, ahol akkora volt a sor, hogy inkább elmentünk a Mészáros Cukrászdába. No ennél a pontnál meg kell, hogy jegyezzem: 16 éve vagyok Szombathelyen, de még sosem jártam a Mészárosban. Ezen rendszerint többen csodálkozni szoktak, Bonyi eleinte el sem akarta hinni, hogy eddig kimaradt egy olyan alaphely, ahol szinte már mindenki megfordult, aki itt lakik.

Mondtam is Borinak, hogy valami ünnepélyes alkalomra szántam e cukrászda-szüzességem elveszítését, de sebaj, begurultunk egy fagyira és két macaronra. Karamell/sportszelet/alma trióval debütáltam. Megettem, finom volt. Végre jártam a Mészáros cukiban. Pont. (Bonyi utólag gratulált, még az anyukájának is elmesélte.)

Ezután sokfelé bringáztunk, leginkább a zöldebb részeken. Például egy olyan ösvényre tévedtünk egy-két napja, ami két lakótelepet köt össze, ide újra elmentünk, annyira hangulatos. Később még eljutottunk a város szélén lévő mocsárhoz is, ahol szintén először jártam.

Oladon még találtunk egy dörgölőzőgépet is, percekig dögönyöztük a macskát, amely a kerti kisházak közül jött elő a bicikliútra. Sokat bringáztunk még aznap délután.

Este gyertyafény mellett vacsoráztam, majd az ágyba fekve, fáradtan bámultam a pislákoló mécses lángjától a plafonon ugráló  árnyékokat, Bori hozzzám bújt, s mikozben szép lassan elaludt mellkasomon egyre csak az járt a fejemben, mennyire jó nap volt ez, mennyire boldog. Boldog, retró, kutyás-macskás-nyulas, ösvényekes suhanós, de legfőképp szerelmes. Ennél ünnepibb napon nem is mehettünk volna a cukrászdába, éljen május elseje!

Tovább a poszthoz
komment

Húsvéti macskák

2014.04.24. 11:02 | Atom | Szólj hozzá! komment
Húsvéti macskák Tovább

Idén anyáéknál nem a nyúl tojt, és nem is piros tojást. Dönci és Süti (a két macsek) pár nap eltéréssel vonultak be a szülészeti-dobozkórterembe, hogy ellárasszanak bennünket hét aprócska cukisággal. Ha nőni kezd ez a hét rosszcsont, akkor lesz ott fesztivál, a kamaszokkal nehezen lehet bírni, pláne ha még pamutgombolyagok is vannak a háznál. Ha valaki szeretne kismacskát szóljon, idővel elvihetők lesznek.

Tovább a poszthoz
komment

A géppuskalábú

2014.03.06. 17:51 | Atom | Szólj hozzá! komment
A géppuskalábú Tovább

Nem emlékszem, hogy pontosan mikor láttam először a géppuskalábú Michael Flatley műsorát, de azt tudom, hogy tetszett. Később már a Lord of the Dance és a Feet of Flames is megvolt videókazettán, és valahol legbelül én is kopogós cipőben akartam járni az ír szteppet. Aztán az egész eltűnt a látómezőmből egészen 2013 végéig, amikor megtudtam, hogy a turnéjuk egyik állomása Szombathely lesz. Szerdán lépett fel a társulat Flatley nélkül, élvezettel néztem végig a műsorukat, még úgy is, hogy az egykoron rongyosra játszott videókazin látottakhoz képest ezt csak egy kivonatolt avagy kissé minimalizált előadás volt. Persze nem panaszkodom, mert tetszett, a sok kopogó láb, a sok-sok fény, már csak az zavart, hogy nem fotózhattam végig, csupán az első három jelenet alatt. Azért a végén mosolyt csalt az arcomra, amikor Flatley kijött a színpadra és táncolt picit, feldobva ezzel a finálét. Jó volt látni, élőben a géppuskalábút, még így 10-15 évvel öregebb formában is. A műsor alatt azért fejben kicsit szteppeltem én is, még mindig megvan a varázsa.

lordof.jpg

cikk

Tovább a poszthoz
komment

Fekete-Fehér Február 28/28: Kinyílott a nárcisz

2014.03.02. 16:49 | Atom | Szólj hozzá! komment
Fekete-Fehér Február 28/28: Kinyílott a nárcisz Tovább

Megírom. És ezzel a bejegyzéssel zárul is a fekete-fehér február projektem, mert itt a tavasz, jönnek a színek, a megújulás, a változás és a hasonló jelzők hónapja. A nárciszt Bori hozta pár napja, tegnap még csak kukucskátak a szirmok, de a hónap utolsó napjára tiszteletét tette egy-két nagyobb virág is. Jó volt ez a huszonnyolc monokróm nap, egy kicsit más szemszögből nézni egy hónapot érdekes kihívás volt számomra. Csak ajánlani tudom a megmérettetéseket, találjatok ki magatoknak hasonló jókat!

28_28.jpg

További Fekete-Fehér Február fotók itt.

Tovább a poszthoz
komment

Fekete-Fehér Február 28/27: Csipke

2014.03.02. 16:47 | Atom | Szólj hozzá! komment
Fekete-Fehér Február 28/27: Csipke Tovább

Elhatároztam, hogy csipkét fotózom, ehhez ésszerű volt egy női fehérneműt vadászni, mert ugye egy fenéken jobban mutat, mint a kisasztalon. Persze felvetődött, hogy nem kell tudni a népnek kinek a popsija van a képen, de rájöttünk, hogy ha én fotóztam, akkor vagy csak az enyém lehet, de nekem nem ennyire feszes, vagy Borié, egyéb esetben érdekes találgatások lehetnének, amiket inkább hagyjunk. Szóval csipke, fekete-fehérben.

28_27.jpg

További Fekete-Fehér Február fotók itt.

Tovább a poszthoz
komment

Fotóim az Instagramon