atom

Retró, nyulak, vizsla, bringa és a szüzesség elvesztése - Éljen május elseje!

2014.05.03. 23:27 | Atom | Szólj hozzá! komment
Retró, nyulak, vizsla, bringa és a szüzesség elvesztése - Éljen május elseje! Tovább

Csütörtökön este az ágyban fekve, a mellkasomhoz bújt Borit ölelve summáztam magamban, hogy jó napom volt. Éljen május elseje! - Először is azért, mert elmentünk megnézni és lefotózni a Retró felvonulást, ami nekem egy kifejezetten érdekes gyöngyszem a riporteri munkám során szembejövő témák közt. Szeretem az autókat, a veteránokat pláne, és ha azt is veszem, hogy gyerekkorom során milyen sok itt felvonult típussal volt kapocsolatom, akkor kiváltképp.

Volt Polszkink és Ladánk, nagyapámnak Trabantja, a szomszédoknak Zsigulija, Zukja, Skodája, Barkasza és osztálykiránduláson is voltam Roburral. Tiszta emlékébresztő volt a május elsejei délelőtt. Beültem egy pillanatra egy régi rendőr-Ladába. Előttem van a kép, ahogy az Érdi rendőrség előtt ilyen autók és Lada Nivák állnak. Ó te gyerekkor… A majálison még ettünk Borival a fűben ülve egy-egy pár virslit, csak hogy stílusosak maradjunk, bár sört nem vettünk.

Ezután Szabolcshoz látogattunk el, ahol jól érezzük magunkat, mert van udvar, tér és kutyák. Most a hiperaktív ebek mellett lehetett nyulakat simogatni, igaz én inkább a kutyákra szorítkoztam, Bori inkább a nyulas. Léna és Bodza (vizsla) egy percre sem akart lenyugodni, kutyanyáltól tocsogó szakállal és objektívvel indultam haza, Bori pedig gyanúsan sokszor elismételte, hogy szeretne egy nyuszit.

Otthon végre megittam egy sört, hogy tényleg autentikus ünneplőnek számítsak május egyileg, aztán elmentünk Borival biciklizni. Elsőként egy fagyizót vettünk célba, ahol akkora volt a sor, hogy inkább elmentünk a Mészáros Cukrászdába. No ennél a pontnál meg kell, hogy jegyezzem: 16 éve vagyok Szombathelyen, de még sosem jártam a Mészárosban. Ezen rendszerint többen csodálkozni szoktak, Bonyi eleinte el sem akarta hinni, hogy eddig kimaradt egy olyan alaphely, ahol szinte már mindenki megfordult, aki itt lakik.

Mondtam is Borinak, hogy valami ünnepélyes alkalomra szántam e cukrászda-szüzességem elveszítését, de sebaj, begurultunk egy fagyira és két macaronra. Karamell/sportszelet/alma trióval debütáltam. Megettem, finom volt. Végre jártam a Mészáros cukiban. Pont. (Bonyi utólag gratulált, még az anyukájának is elmesélte.)

Ezután sokfelé bringáztunk, leginkább a zöldebb részeken. Például egy olyan ösvényre tévedtünk egy-két napja, ami két lakótelepet köt össze, ide újra elmentünk, annyira hangulatos. Később még eljutottunk a város szélén lévő mocsárhoz is, ahol szintén először jártam.

Oladon még találtunk egy dörgölőzőgépet is, percekig dögönyöztük a macskát, amely a kerti kisházak közül jött elő a bicikliútra. Sokat bringáztunk még aznap délután.

Este gyertyafény mellett vacsoráztam, majd az ágyba fekve, fáradtan bámultam a pislákoló mécses lángjától a plafonon ugráló  árnyékokat, Bori hozzzám bújt, s mikozben szép lassan elaludt mellkasomon egyre csak az járt a fejemben, mennyire jó nap volt ez, mennyire boldog. Boldog, retró, kutyás-macskás-nyulas, ösvényekes suhanós, de legfőképp szerelmes. Ennél ünnepibb napon nem is mehettünk volna a cukrászdába, éljen május elseje!

Tovább a poszthoz
komment

Húsvéti macskák

2014.04.24. 11:02 | Atom | Szólj hozzá! komment
Húsvéti macskák Tovább

Idén anyáéknál nem a nyúl tojt, és nem is piros tojást. Dönci és Süti (a két macsek) pár nap eltéréssel vonultak be a szülészeti-dobozkórterembe, hogy ellárasszanak bennünket hét aprócska cukisággal. Ha nőni kezd ez a hét rosszcsont, akkor lesz ott fesztivál, a kamaszokkal nehezen lehet bírni, pláne ha még pamutgombolyagok is vannak a háznál. Ha valaki szeretne kismacskát szóljon, idővel elvihetők lesznek.

Tovább a poszthoz
komment

A géppuskalábú

2014.03.06. 17:51 | Atom | Szólj hozzá! komment
A géppuskalábú Tovább

Nem emlékszem, hogy pontosan mikor láttam először a géppuskalábú Michael Flatley műsorát, de azt tudom, hogy tetszett. Később már a Lord of the Dance és a Feet of Flames is megvolt videókazettán, és valahol legbelül én is kopogós cipőben akartam járni az ír szteppet. Aztán az egész eltűnt a látómezőmből egészen 2013 végéig, amikor megtudtam, hogy a turnéjuk egyik állomása Szombathely lesz. Szerdán lépett fel a társulat Flatley nélkül, élvezettel néztem végig a műsorukat, még úgy is, hogy az egykoron rongyosra játszott videókazin látottakhoz képest ezt csak egy kivonatolt avagy kissé minimalizált előadás volt. Persze nem panaszkodom, mert tetszett, a sok kopogó láb, a sok-sok fény, már csak az zavart, hogy nem fotózhattam végig, csupán az első három jelenet alatt. Azért a végén mosolyt csalt az arcomra, amikor Flatley kijött a színpadra és táncolt picit, feldobva ezzel a finálét. Jó volt látni, élőben a géppuskalábút, még így 10-15 évvel öregebb formában is. A műsor alatt azért fejben kicsit szteppeltem én is, még mindig megvan a varázsa.

lordof.jpg

cikk

Tovább a poszthoz
komment

Fekete-Fehér Február 28/28: Kinyílott a nárcisz

2014.03.02. 16:49 | Atom | Szólj hozzá! komment
Fekete-Fehér Február 28/28: Kinyílott a nárcisz Tovább

Megírom. És ezzel a bejegyzéssel zárul is a fekete-fehér február projektem, mert itt a tavasz, jönnek a színek, a megújulás, a változás és a hasonló jelzők hónapja. A nárciszt Bori hozta pár napja, tegnap még csak kukucskátak a szirmok, de a hónap utolsó napjára tiszteletét tette egy-két nagyobb virág is. Jó volt ez a huszonnyolc monokróm nap, egy kicsit más szemszögből nézni egy hónapot érdekes kihívás volt számomra. Csak ajánlani tudom a megmérettetéseket, találjatok ki magatoknak hasonló jókat!

28_28.jpg

További Fekete-Fehér Február fotók itt.

Tovább a poszthoz
komment

Fekete-Fehér Február 28/27: Csipke

2014.03.02. 16:47 | Atom | Szólj hozzá! komment
Fekete-Fehér Február 28/27: Csipke Tovább

Elhatároztam, hogy csipkét fotózom, ehhez ésszerű volt egy női fehérneműt vadászni, mert ugye egy fenéken jobban mutat, mint a kisasztalon. Persze felvetődött, hogy nem kell tudni a népnek kinek a popsija van a képen, de rájöttünk, hogy ha én fotóztam, akkor vagy csak az enyém lehet, de nekem nem ennyire feszes, vagy Borié, egyéb esetben érdekes találgatások lehetnének, amiket inkább hagyjunk. Szóval csipke, fekete-fehérben.

28_27.jpg

További Fekete-Fehér Február fotók itt.

Tovább a poszthoz
komment

Fekete-Fehér Február 28/26: YOLO

2014.02.27. 23:25 | Atom | Szólj hozzá! komment
Fekete-Fehér Február 28/26: YOLO Tovább

Luluka magasról, azaz a szekrény tetejéről kakkant arra, hogy még nincs nyár. Egyelőre a tavasz is csak sms-eket küld a tél két telefonhívása közt, de Lulut ez nem érdekli, már csak a négy bikinifelső hiányzik meg egy napernyő, ebben a februári napsütésben simán kellhet. #YOLO, még szerencse, hogy ivartalnított és nem rendez south parkos macskaorgiát a környékbeli kandúrokkal.

28_26.jpg

További Fekete-Fehér Február fotók itt.

Tovább a poszthoz
komment

Fekete-Fehér Február 28/25: Fekete csoki

2014.02.27. 23:13 | Atom | Szólj hozzá! komment
Fekete-Fehér Február 28/25: Fekete csoki Tovább

Szeretem az étcsokit és meg is kóstolhattam a szerkesztőségben sok-sok fajtát, mert a mi napjaink néha ilyen jól telnek. Volt hogy körbereggeliztük a várost, akadt olyan, hogy sörözgettünk, kávézóztunk, fagyiztunk vagy épp hamburgereket teszteltünk. Azért a laikus gasztróskodásnak megvan az ára is, a tesztben volt egy-két olyan csoki is, aminek íze vetekedett a fáradt motorolajéval, amibe citromot kevernek - pedig sosem kóstoltam a motorolajat. Vannak furcsaságok, de ettől függetlenül szeretem az étcsokit, szinte mindre igennel szavaztam, és a legtöbb kocka felfalásának címe is hozzám köthető:)

28_25.jpg

További Fekete-Fehér Február fotók itt.

Tovább a poszthoz
komment

Fekete-Fehér Február 28/23: Beteg

2014.02.26. 00:20 | Atom | Szólj hozzá! komment
Fekete-Fehér Február 28/23: Beteg Tovább

Beteg vagyok, van ez így, idén elég hamar kapott el a nyavaja, két hónap sem kellett. A kórisme torokfájás, ami már napok óta kínoz. Hozzászoktam, hogy az ilyen apróságokat lábon hordom ki, mindig akkor üt be a betegség, amikor már percre pontosan be van osztva a hetem, vagy épp ügyeletes vagyok a szerkesztőségben, s hasonlók. A Heaven Street Seven koncertet nem voltam hajlandó lemondani, lázasan is elmentem volna, de szerencsére nem volt komolyabb bajom, csak némi strepsils kellett a korsó söröm után:) Vasárnap viszont nincs csintalankodás, ágynyugalom és méz, teában, kávéban, üresen, mindenhogy. Tán ez segít…

28_23.jpg

További Fekete-Fehér Február fotók itt.

Tovább a poszthoz
komment

Fotóim az Instagramon