Először 2015-ben jártam Rovinjban, tapasztalt horvátországozósnak nem vagyok mondható, hiszen előtte csak három alkalommal fordultam meg horvátéknál ugyanis a szüleim engem inkább Balatonra hordtak nyáron. Borival úgy gondoltuk, hogy idén repetázunk egy kicsit a fényesre kopott kövekből, a száradó ruhákkal tarkított sikátorokból, és a kóbor macskák etetéséből, így ismét az Isztria gyöngyszemét szemeltük ki magunknak úticélként.

A nyaralásról természetesen jó munkarőként már beszámoltam sok fotóval (ezt ide kattintva nézhetitek meg) sőt, a képekért ajánlott is a klikkelés:) Idén nem csak békatalpat, naptejet és fényképezőgépet vittük magunkkal, hanem bicikliket és egy kamerát is, így most videót is hoztam haza a kagylók, képeslapok, hűtőmágnesek és fotók mellett. 

Rovinj trip from Garai Antal Atom on Vimeo.

A városnak egyébként minden apró részlete megkapó, rengeteg sikátora közt minden este találni egy olyat, amelyikben még nem jártál. Ha valahová többször térsz be megjegyeznek, ha csak egy hétig is tart az alkalmi barátság, akkor is jó érzés a magyarul köszönő pék vagy a furán, kicsit törve köszönömöző pincér. Természetesen a csevapcsicsit, a horvát sört, az eldugott sziklák közti strandolást és a hosszú naplementéket nem hagytuk ki, mint ahogy a leégést sem a tűző napon. Idén újabb program is felkerült a listánkra, az esti villámvadászat. Mondhatni minden este 10-11 óra körül hatalmas viharok jöttek a tenger felől, látványos villámlásokkal, majd egész éjjel szakadt az eső, kellemesen lehűtve a másnap reggeleit. Fotósként természetesen nem bírtunk a szálláson maradni, pihenés és fáradtság ide vagy oda, ha villogott az ég, már bringáztunk is a parta:)

Oké, jövőre nem oda megyünk, zsinórban triplázni nem akarunk, de ha valaki csak egy percig is habozna, hogy érdemes-e, annak csak annyit mondok nézze meg a fentebb linkelt cikkeimet vagy a videót, utána gondolom nincs több kérdés:)