A hétvégén elmentünk meglátogatni a mostohatesóimat Érdre és Pestre. A röpke "de rég láttunk titeket" vizit alatt megismerkedtem "Cicával" a házi macskával, akinek ereiben vélhetően hiúz vér csörgedezik, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a füle végein lévő hegyes kis szőrpamacsok.
Vagy az, hogy amikor simogattam megrágta a kezem?
Családozás után apámat kitettük osztálytalálkozózni (érettségis találkozót tartottak, 27 éve nem látták egymást). Kemény, mondjuk én sem láttam az érdi általános iskolai osztályomat már 16 éve. Majd egy húszéveset megsürgetek, hátha leszervezi valaki:)
Szóval később, némi macskázás és egyéb után belevetettük magunkat a metsző hidegbe és megnéztük a karácsonyi vásárokat, keresztül kasul bejárva a környéket. Kicsit zavart a hatalmas tömeg, amely olyan volt mint egy folyó, belevetettük magunkat az egyik oldalon, átsodródtunk az árral az utcán, majd kievickéltünk az első helyen, ahol tudtunk, hogy újabb erőt vegyünk az úszáshoz. Nagyon sokan voltak.
Voltunk a bazilikában is, meg ittam jó borsos áron forrócsokit, anyáék puncsot kértek, de azért annyira sosem rajongtam, mint ahogy a forralt bor sincs a kedvenc itókáim közt. Mindegyikből megiszom évente 1-2 pohárral valami vásáros szabadtéri rendezvényen, aztán slussz-passz. Én inkább sörös vagyok, de azt ilyen hidegben ki kívánja?!
Jól éreztem magam, sokat beszélgettünk, sok szépet láttunk, s persze azt bátran állítom, hogy szép a Budapesti Karácsonyi Vásár. Igaz áraiban elég ronda, hiszen nem az én zsebemre szabták ezeket az ételeket és kézműves ajándékokat. No nem mindent néztem meg, de azért egy-két helyen az árcédulát látva nagyot néztem. Hamar kell behozni, drága a placc, értem én. Nem is kérnek annyira sokat, ha belegondolunk, hogy mi van mögötte (és nem azt tartjuk szem előtt, hogy 1300-ból nem 10dkg kolbászt tudnánk sütni otthon). Csak ugye a fizuk nem igazodnak. Így hát mi csak nézelődtünk inkább, s a vacsorát illetve a karácsonyi ajándékokat nem itt szereztük be.
Láttunk persze a sok szép dolog mellett olyat is, hogy a nagy hideg elől hogyan bújtak be a hajléktalanok egy bank előterébe, az automatához. Meg láttunk egy nagyon ötletes bábut is. Kalap volt előtte, ezüst színűre volt fújva, a járókelők azt hitték, hogy emberi-szobor és dobálták neki a pénzt, holott csak egy próbababát ültetett oda valaki:P
Ha már a bejegyzésben van macsek, akkor kutya is jár mellé, az egyik bolt előtt várakozott türelmesen ez az óriás.
Jó kis nap volt ez a szombat, némi hó is esett, hogy fehér legyen a hangulat (Bori már blogolt is róla), szóval kellenek az ilyen szabad hétvégék, abszolút feltöltenek. Amikor itthon vagyok Szombathelyen és dolgozom a gép előtt, vagy eseményeken vagyok, akkor hiába szervezem úgy, hogy pár óra maradjon szabadon a hétvégéből, az nem pihenés (szellemileg nem). Szeretek kizökkenni a városi sztahanovista közegemből:)
Ja és ez meg egy tök szép régi Citroen, imádom!
