Október vége van, de én még mindig az augusztus utolsó napjaiban eltöltött balatoni napjaimra gondolok. Felhőtlen kiruccanás volt Borinak és nekem, a nagy rohangálós városból, és munkából, kiszakadtunk pár napra. Mindezt a Savaria karnevál után, ami minden, azon aktívan dolgozó sajtósnak sok-sok munkával jár. Az örvényesi vízimalomról már írtam egy bejegyzést, és a napkeltés tihanyi reggeliről is. Most jöjjön az Örvényes utáni megálló, Tihany, ahova csak egy ici-picit ugrottunk be.
Persze ismét inkább csak képekben mesélek, némi szöveges színezettel, mert ebben a rohanó világban már hallottam és olvastam és utasítást is kaptam, hogy nem kell hosszan írni, a netezőnek csak kevés ideje van, néhány fotóra és pár mondatra. Ennek ellenére persze ontom a szót a cikkekben, és a videókat is linkelem, mert ha valakit érdekel valami, akkor igenis van 3-5-10 perce valamire. Nem? De. Pont. Minket érdekelt a Paprika ház, ezért csináltam is rögvest pár képet róla:) Mondjuk épp most olvastam a paprika tesztet, elszomorított.
Itt Bori áll a lépcsőn, hogy meglegyen a turistás fotónk arról, hogy mi aztán kirándultunk ám!
Az apátságba nem mentünk már, mindketten megjártuk ezt a túrát, én is a családdal, meg majd mi is elvisszük a gyerekeket, hogy lássák a szép nagy festményeket, miegymást. Mi maradtunk a kilátásnál:) Bori kamutávcsövezése:)
Itt volt egy aranyos pár, külföldiek, DSLR gép volt a nyakukban és látták, hogy nálunk is az van és magunkat fotózom jól kinyújtott karral. Felajánlották, hogy lefotóznak minket, én meg rávágtam, hogy No thanks! - persze ezt nem azért mondtam, mert nem akartam más kezébe adni, hanem azért, mert halszemmel fotóztam, abba meg úgyis benne leszünk, szinte akármerre tartom a gépet:) (a bejegyzés első fotója).
Miután lejárt a parkolójegy legurultunk a partra, büszkén meséltem Borinak, hogy a nagy kanyargós leejtőn én biza' lementem motorral kéz nélkül, és tényleg, mennyit motoroztam anno errefelé. Ma meg egy évben ha kétszer lejutok Balatonra (pihenni), akkor az már nagy szó.
Bori nagy kagylómestert játszott e pár napban. Állandóan összeszedegette, nézegette őket, felhívta rá figyelmem kiáltozva ha látott párat, mint egy kisgyerek, aki először lát ilyet. Naná, hogy a kagylós pillanatok sem maradtak exponálatlanul:)
Elidőztünk még kicsit kettesben a parton, én Borit fotóztam, ő engem és a kagylókat, majd visszaülve a kocsiba továbbmentünk először Paloznakra, utána pedig Füredre, de erről majd egy újabb bejegyzésben, némi nyarat csempészve az őszi, "bakker! esik a hó!"-s posztok közé...
További fotók a balatoni albumomban, vagy a képekre kattintva.
