Szombaton Vonyarcvashegyen voltunk (egyszerűbb nevén csak Vonyarc). Ocho Macho koncert volt este, ezért mentem, de ha már ott voltunk délután, akkor Bori és Busa is lejött hozzám, hogy strandoljunk egy kicsit. A víz kicsit hűvös volt (töktájékon), de bírható, vigyorogva néztem, ahogy Busa kergeti Borit, majd Bori vigyorgott azon, hogy mennyire sikítozunk, amikor lefröcsköl minket vízzel. Természetesen férfiasan sikítottunk, ha már kellett:P

Fürdés után kattintottam pár fotót róluk, ezeket Bori össze is szedte és már be is blogolta (itt). Én csak a pár kedvenc fotóm illesztem be ide, egyik egy közös, túlpartnézős:

Amikor Szombathelyre kerültem, akkor hallottam először Vonyarcról, a sokak által csak piedesztálra emelt, egyfajta átszellemült, már-már magyar Hawaii-t sugalló hangsúllyal emlegetett strandról, ahol idáig ha jól rémlik kétszer vagy háromszor jártam. (én balcsiból fövenyesen szocializálódott gyerek vagyok). Bevallom nem voltam attól elragadtatva, hogy beülve az autóba, magam mögött hagyva a sok ismerőst belefutok a strandon az iwiwes ismerős-listám felébe (szándékosan nem facebook, akkoriban azt még nem használtam). Hozzátéve, hogy Kissomlyón laktam fiatalkoromban, és a közeli Jánosházáról is sok ismerősöm Vonyarcra jár. Szóval nem az ismerősök személye zavart, hanem az, hogy nekem a balcsi mindig is az volt, ahova elvonulunk, és nem az, ahova átmegyünk. Gondolom értitek. Lentebb egy Busa láb, vagy uszony, vagy mifene... 

Szóval nincs bajom Vonyarccal, hangulatos, homokos a part, van minden, de első sorban nem ez a strandcélom, ha balcsira megyek. Itt meg a Bori körömrág...

Tetszett ez a nap, este megspékelték a napot egy tűzijátékkal:

Aztán jött az Ocho Macho koncert (képre kattintva galéria). Ami kifejezetten tetszett, mivel nem voltak szúnyogok:) Persze egy kicsit nagyobb mozgástér és több fény is jó lett volna a fotózáshoz, de sebaj. Mindent meg lehet oldani...

Kellemes délután barátnővel és baráttal, szórakozós est, felkar és alkardedikálás, hajnali négyes hazaérkezés: kipipálva!