A héten volt az Álom.net díszbemutatója Szombathelyen. Persze eleinte nem tudtam semmiről, aztán elolvastam a róla írt kritikákat (avagy ajánlókat/távoltartókat/beszámolókat). Nem igazán volt pozitív a fogadtatás, de azért én megpróbáltam objektív lenni és elvonatkozatni kicsit attól, hogy hány évesen is ücsörögtem ott a székek közt.

A film előtt csináltam egy interjút N. Forgács Gáborral, a rendezővel, ez ide kattintva olvasható.

N. Forgács Gábor, a film rendezője, mellette pedig az AFI-n diplomázott operatőr

A díszbemutatóról írt anyagom a magam "ajánlójával" pedig ide kattintva olvasható.

Azért a véleményem ide idézem, mert hát nos na. Szóval ja.

"Kezdhetnénk azzal is, hogy láttuk pom-pom meséit, ugyanis Regina (Labancz Lilla) a gimnázium pom-pom csapatkapitányának életébe pillanthatunk bele. A sztori nem túl bonyolult, elkényeztetett szőke gimnazista lány éli hercegnői életét buta pasijával, aki a kosárcsapat kapitánya. Aztán butuska főhősünket egy pom-pom lány kifúrja a suliból. Regina egy elit iskolába kerül, ahol már nem sikkes a rózsaszín bojtos toll és mobilozás óra közben. Az új suli új szerelmet, új barátokat ígér, s valahogy az-az érzésünk, mintha ezt a filmet már láttuk volna.

Természetesen Magyarországon ez az első ilyen típusú film, s nem is akarjuk bántani, mert nem nekünk, hanem a fiataloknak szól, a tizenéves korosztálynak, nekik pedig úgy tűnik, hogy tetszik. Nekik a jó zene mellett annyira nem szúr szemet a gazdag gimnazista lány tizen-milliós kabriója, és még Lilla „Cupp-Cupp!” köszönése is elmegy. Ők még beájultak apámmal együtt pár éve a másik magyar tini-film nem túl életszerű történetén is.

Nekünk ebben a filmben volt valami Amerika, de amolyan honosított verzióban csak úgy made in Hungária. Minket talán zavart az, hogy akadt olyan amatőr színész, aki még a film végéig sem vált igazán színésszé, vagy épp az a jelenet, amikor a híres gyorsétterem-lánc egyik üzletében elhangzik e mondat: „Egy pom-pom lány mindig egészségesen étkezik.” – igaz, hogy saláta volt a tálcán, de számunkra irreális kép ez egy gyorsétteremben, ahol még a saláta egészséges mivolta is megkérdőjelezhető lehet.

Labancz Lilla idomai egyébként viszik a filmet. Nagyon jó közeli képeket láthatunk fenekéről szinte minden szögből, a vásznon jól mutat, ezzel persze szorosan egyetértett a mozi közönségének hím szakasza is egy-egy morajlással az említett jelenetek alatt. Igaz a film vége felé már kicsit sok volt, annyira rögzült bennünk a forma, hogy álmunkból felriasztva is tudnánk ötven fenék közül rögtön, hogy melyik Lilláé.

Ha visszarepülök úgy 10-15 évet az időben (már ami a koromat illeti), akkor azt mondom, hogy igenis élveztem, jókat nevettem, mind az amatőr színészek poénjain, mind pedig Reviczky Gábor alakításán, s talán még hazaérve a film interaktív honlapjára is regisztrálom magam és mosolygós jeleket küldözgetek a chat-szobában.

A fiatalok nézzék meg, élvezni fogják, pláne, hogy ha még az Anti Fitness Club és Ádok Zoli zenéit is kedvelik. Aki pedig elhatározta, hogy nem nézi meg és ettől a döntésétől még Lilla feneke sem tudja eltántorítani, annak a sztori egy mondatban:
Pom-pom lányok, gimi, Lilla feneke, bunkó kosaras-pasi, aranyos zenész-pasi, Lilla feneke, ellenségből lett legjobb barinő, mosolyok, Lilla feneke, győzelem, végzősbál. Cupp-Cupp!"